Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A karthausiak Magyarországban írta Dedek Cr. L. 162

162 TÖRTÉNETI ! RODAT,OM. A Karthauziak Magyarországban. A M. T. Akadémia által Oltványi-díjjal jutalmazott pályamű. Irta Dedék Crescens Lajos. Előszóval ellátta Frabiói Vilmos. Telegdy László és Noyy Lázár eredeti rajzaival. Szerző saját kiadása. Budapest, 1889. Nyomatott a »Szent István« katholikus müintézet nyomdájában. Nagy 8-adr. 264 1. Ara fűzve 2 forint, vászonkötésben 3 forint. A karthausiaknak, avagy — mint őket a nép jellemzően elnevezte — a néma barátoknak Magyarországon hat kolostorjok volt : az ercsi-i, a menedék-szirti, a szent-antal-völgyi, a segítségvölgyi, a paradicsom-völgyi és a nagyváradi. A karthausi rendet IV. Béla király telepítette a Buda közelében fekvő Ercsibe, a benczések elhagyott kolostorába, 1238-ban. Itt azonban csak rövid ideig, a tatárjárásig maradhattak. A tatár dúlás kiűzte őket valószínűleg oda, honnét jöttek, Karinthiába. Azonban ugyanazon csapás, mely elűzte, vissza is hozta a néma barátokat. A szepesi szászok, ugyanis, Jordán nevű grófjokkal a tatárok elől a Béla és Hernád folyók közt emelkedő Látó-hegyre menekültek, melyet, miután Isten segítségével megvédték rajta magokat, Menedékszirtnek (Lapis Reíügii) neveztek el. A Látóhegyen megmenekült szászok aztán Lőcse városát alapították, a Menedékszirtet pedig Márton, izsákfalvi plébános és a szepesi papok kalandos társulata közbenjárására a karthausiaknak adták. Márton pap részint sajátjából, részint mások könyöradományából építtette föl a zárdát, melyet 1307-ben népesítettek be a seitzi szerzetesek Karinthiából. A keresztény szeretet rövid időn nemcsak ujabb adományokkal, de új, magyar tagokkal is gazdagította a szerzeteseket. A harmadik kolostort a Berzeviczyek ősei alapították Szepes vármegye éjszaki részén, Lengyelország határán, a Dunajecz mellett fekvő Lechnicz falu közelében. E zárdát a lechniczinek, másként dunajeczinek, vagy szent-antal-völgyinek, sőt vörös zárdának is nevezték. Építésének indító oka szerző szerint azon viszályban keresendő, mely a Rudger ivadéka és a Görgeyek közt sokáig izzott, végre Görgey Frigyes meggyilkolásáig mérgesedett el. A gyilkosság elégtétele, mely mellett a két család ismét kibékült, az volt, hogy a Rudgerek összes ivadéka század-magával megjelent bocsánatkérés végett a Görgeyek előtt; kétszáz márka vérdíjt fizetett ; Lank Heimant pedig (a gyilkosság végrehajtóját) elküldötte búcsútjárni Rómába az apostolok sírjához, aztán Bariba szent Miklós sírjához (sic !), innét Rómán át Comportellába (Spanyolországba, szent Jakab apostol sírjához), végre Aachenbe. Ezen felül hat zárdát kellett megnyernie a végre, hogy I