Századok – 1890
Értekezések - PETTKÓ BÉLA: Olasz emlékírat Bethlen Gábor megbuktatásáról. Fordításban közli 144
144 KÜLÖNFÉLÉK. A mi végül a rectificált anjoui regestakönyveket illeti, azon meggyőződésemet kell kifejeznem, hogy anjoukori történelmünk ezen legbecsesebb forrásainak Capasso kimutatásai alapján való pótlólagos átvizsgálása »anjoukori diplomácziai emlékeink« rectificálása és kiegészítése czéljából elkerülhetetlenül szükséges. OVÁRY LLPÓT. OLASZ EMLÉKIRAT BETHLEN GÁBOR MEGBUKTATÁSÁRÓL. Az alább következő emlékirat 1624 körül íratott. Szerzője minden valószínűség szerint Khlesl bibornok, — ki mint tudva van, II. Ferdinánd alatt kegyvesztetté lett, s darabig fogva is volt ; de Rómában ismét befolyásra tett szert. A pápa azon időben VIII. Orbán volt — a Barberiniak családjából s az emlékirat is a Barberini könyvtárban maradt fenn. Az azon időbeni viszonyokról rendkivúl sok fontos részletet tartott fenn. A z emlékirat magyar fordításban így hangzik : Uraságod deczember 16-iki becses levele következtében igen jól megértettem mindazt, a mi a múltban történt és tárgyaltatott Bethlen Gáborral és a helyzetet, a melyben amaz országok vannak, a miért is közölni akartam mindent az itt tartózkodó hivatalos személyekkel, köteles köszönetemet nyilvánítván önnek a bizalmas levelezésért ; és minthogy ön is minden részletben rövid szavakban fejezte ki magát, én is hasonló eljárást fogok követni válaszomban s egyúttal röviden el fogom mondani azt, a mi emlékezetemben van a magyarországi zavarok és lázadásokról és így Uraságod könnyen ki fogja deríteni a hiányokat, melyek ott észlelhetők és a melyeket nem orvosolnak, valamint az eszközöket amaz ország helyzetének javítására. Nem kételkedem, hogy Uraságod emlékszik még, hogy én eléggé ismertem úgy Bethlen Gábort, mint kanczellárját és Kornist úgy, mint a többit, s hogy úgy tárgyaltam velők s úgy mesterkedtem, hogy teljesen felfedeztem terveiket s minőségüket, úgy hogy sem maga Grábor, sem hivei nem merészeltek volna az én időmben oly vállalathoz fogni, miután mindig azon igyekeztem, hogy Gábor semminemű alkalommal ne nagyobbodhassék, sőt gondolataim mindig abban valának összpontosítva, hogy őt alant tartsam, minek elérésére min-fidelitati tue precipiendo mandamus, quatenus eidem primogenito nostro de omnibus et singulis, que ad officium tuum spectant, tanquam nobis si personaliter In eodem regno essemus, devote pateas et intendas, ut possis in conspectu nostro commendabilis apparere. Datum Anagnie per nianus reverendi etc. die 1" Julii, Vili. indictionis (1295.)