Századok – 1890

Értekezések - LG. ÓVÁRY LIPÓT: A nápolyi anjoui regestakönyvekről 142

KÜLÖNFÉLÉK. .143 »similes facte sunt mutatis mutandis« stb. bekezdések semmi összefüggésben nem állanak a megelőző tartalommal. Nagy a zavar a lapok számozásában is. melyek majd római, majd arabs, majd mind a két számmal vannak jelezve. Egyáltalában az eredetileg fűzetekbe (pecie quaternorum foglalt regestáknak kötetekbe való egyesítése igen rendetlenül történt. A különböző hivatalok szerint felosztott s az azokhoz menesztett rendeleteket tartalmazó fűzetek, vagyis quaterna iustitiarioru.ro, magistrorum procuratorum et postulanorum, Capitaneorum. iudicum stb., valamint az »Extravagantia infra et extra Regnum« jelzettel ellátott s nagyobbára diplomácziai ügyekre vonatkozó fűzetek összevissza vegyítve találtatnak, s nem ritkán valamely nagyobb hártya lap szélei a könyvkötő által körülnyirbáltatván, a régi lapszámozás s postillák is meg lettek semmisítve ; a regestakönyvek hátjelzetei pedig nemcsak a kutatókat, de mint az 1855-ki hivatalos leltárból kitűnik, magukat a levéltárnokokat is tévedésbe ejtették. E bajon, mint személyesen constatáltam, immár segítve van. Hosszú és fáradságos kutatások s tanulmányozások után sikerűit Capasso és Batti uraknak különösen a régi leltárak s régi kiadványokban lelt idézetek alapján 86 regestakönyv jelzetét rectificálni, nemkülönben a különböző regestakönyvekbe tévesen becsúsztatott hártyafűzetek, vagy egyes lapok hovatartozását, de különösen a csonkán maradt oklevelek folytatását s az indictiók helyesebb megfejtését, a legpontosabban megállapítani. A regestakönyvek meghagyattak ugyan régi állapotukban, de az új leltárban, melyet a nápolyi levéltár közrebocsátani készül, pontosan fel lesznek tűntetve az elkövetett hibák és tévedések s rectifi -cálva a regestakötetek jelzetei. Addig is készült egy kimutatás, melynek révén a kutató már most is biztosan megtalálhatja s összeillesztheti az együvé tartozó, de szétszórt okleveleket. Továbbá a rendezetlen iratok közt talált hártyalapokból s fűzetekből sikerült még Capassónak négy egészen új regestakötetet össszeállítani. Ezeket nagy mohón végig is kutattam, de magyar történeti érdekű oklevelet nem találtam, kivéve II. Károly nápolyi királynak 1295. julius 1-én kelt azon rendeletét, melylyel megparancsolja a nápolyi és siciliai hatóságoknak, hogy az országból való távolléte alatt fiának, Martell Károlynak, ki már ekkor a magyar király czímet viselé, mint helytartójának engedelmeskedjenek. íme az oklevél egész terjedelmében : Pro curia, pro obedientia regi tlngarie scriptum est eidem Guillelmo Extandardo militi etc. Cum nos ad partes vltramontanas duce domino accedemus ad presens, dimisso in eodem regno Karoló primogenito nostro karissimo rege Ungarie vicario generali,