Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A városi bizottság jelentése. II. Írta dr. Erdélyi Pál 101

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '101 lem seregének különféle súlyos kihágásait felpanaszolván, fejedelmi válasz gyanánt egy hathatós, a levélre is rávezetett és ünnepélyes formában is kiállított protectionalist vont maga után. És most átadom a szót a másod-előadó úrnak, ki a lyceuiu gyűjteményében talált irodalomtörténeti emlékekről óhajt beszámolni. DR. CSÁNKI DEZSŐ. II. Előre tett megállapodásunk szerint a collegium gyűjteményében található kéziratokról, az újabb politikai, culturalis és irodalmi életünket érdeklő darabokról nekem kell röviden beszámolnom. A régi korok kutatói után szabad leszen néhány pillanatra igénybe venni a t. közgyűlés figyelmét, s reá fordítani azokra az emlékekre, a melyek nem tartoznak ugyan legszorosabb értelemben vett feladataihoz, de a melyek előtt más alkalommal sem hunyt szemet. Az irodalom múltja épen olyan specialis feladata a magyar tudománynak, mint. a nemzetnek politikai és művelődési története. Azt épen úgy magunknak kell kibányásznunk, mint emezt; mert mind a kettő egyformán édes sajátunk. Ily felfogás vezette a társulatot ezelőtti kirándulásaiban, s e felfogás ad jogot és okot, most az alább Írandók elmondására. Szilágyi István úr, a collegiumnak nagyérdemű igazgatója, itt az ország keleti szélén, a mint mondani szokták, a magyarságnak előre tolt bástyáján valóságos küldetést tölt be, a midőn mindent, a mi csak keze alá esik, százszoros gonddal gyűjtöget és őriz meg a jövőnek. Úgy látszik nekem, hogy e tekintetben is ama ritka alakok közé sorakozik, a milyenekre ma már nagy ritkán találunk, de a kiket az előző korszakokból ismerünk. Nagy István. Nagy Gábor, Gyurikovits, Jankovics Miklós, Kovachich M. Gy., Horvát István, Pray Gy. stb. mutatták meg, mit tehet egy-egy ember a maga kicsiny hatáskörében, mit menthet meg az elkallódástól a jövő számára. E gyűjtők, egyúttal feldolgozók is, bizonyára szereztek annyi érdemet, hogy az elkövetkezett jelen elismerje azt, és rólok megemlékezzék. S ha nekik elismeréssel adózunk ma, miért volna megtiltva épen Szilágyi Istvánnal szemben az elismerés nyilvános kifejezése? Szilágyi saját maga és a collegium számára olyan tekintélyes gyűjteményeket szerzett és tartott meg, a milyennel ma nagynyilvános intézeteket kivéve, alig dicsekedik egy-egy hasonló sorsú, milyen a szigeti ref. lyceum. E gyűjteményt a könyvtár,