Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Tanulmány máramarosi oklevelekről. Írta dr. Mihályi János 57

62 TANÚIJMÁNY Visk, Huszt, Tccsö és Hosszúmező részére kiadott privilegiumábau, melyben oly jogok foglaltatnak, minők a városi szabadság alapelvei voltak. Kiváló országos méltóságra és nagy vagyonra egyedül a Drágfy család ősei érdemesítek magokat, Balk vajda, magister Drag főispánok és testvérök Johannes Olahus a szász vajda fiai, kik Nagy Lajos királytól 1365-ben adományként nyerték Bogdán vajda hűtlensége folytán a koronára szállt javakat, Zsigmond királytól sok más falun és havasokon kívül, 1392-ben Husztot. Szigetet, Yisket és Kővárt, utóbbit egész vidékestől. A család alapítók fiai 1424-ben megosztozván, osztálylevelök annyi birtokot sorol fel, mennyiből egy jókora fejedelemség kitelnék; e javak azonban mind a szomszéd Szatmár, Bereg, Ugocsa és különösen Szolnok vármegyékben feküsznek, a máramarosi birtokok már osztálytárgyát nem képezték, ekkép a család szereplése is vármegyénkben magokkal az alapítókkal úgy látszik véget ért. Igen sok okiratnak kellett elvesznie a gyakran előfordult ellenséges betörések alkalmával, melyeknek vármegyénk színhelye volt. Igaz, hogy a török dúlásoktól meg voltunk kímélve, de annál többet kellett vármegyénknek a keletről és északról behatolt ellenségtől szenvednie. A krónikák szerint Sz. László király a kunok betörései ellen védelműl építteté 1090. táján Huszt várát; ha ez áll, úgy a kunok azelőtt is, azután is nálunk szabadon gazdálkodhattak, mert Huszt vára a vármegye nyugoti szélén feküdvén, az attól keletre 10—20 mértföldre eső vidéket meg nem oltalmazhatta; ép úgy a mint példáúl Pozsony vára a török vagy tatár pusztítások ellen Magyarországnak oltalmúl nem szolgálhatott. Nem ugyan a kunok részéről, hanem Moldvaországból jövő betörésekről okleveleinkben gyakran tétetik említés; így többek közt Zsigmond király 1406-ban a Ylád fia János és az Oprissa fia Mihály, az apsai Mihályi, Ylád, Dan és Simán családok ősei részére kiadott új adománylevélben, a szomszédos öt korona város által kiállított bizonylat alapján igazolja, hogy a nevezettek részére Nagy Lajos király által kiállított adománylevelek sok más okirattal együtt a moldvai betörők pusztításai alkalmával tűzvész áldozatává estek (donationis littere privilegiales felicis recordationis clomini Lodovici regis, cum aliis eorundem nobilium monumentis copiosis per invasores de Muldva combuste fuissent.) ') Az eredetiből, s a Prot. Prodiictionisban foglalt adatokból.