Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Tanulmány máramarosi oklevelekről. Írta dr. Mihályi János 57

MÁK AM ÁKOST OKI .EVEI .EKRÖT,. Hasonló pusztítás és tűzvész érte az öt korona várost is a XV. században, mikép ezt Mátyás királynak 1472-ben és Anna királynénak 1504-ben kelt oklevelei tanúsítják ; ez utóbbi szerint ugyanis »privilegia sua. scilicet litteras dominorum Regum et Reginarum Hungáriáé babuisse asserebant, attamen sive per incuriam, sive per volachorum illám terram olim igne ferroque vastantium insidias amisissent«, miért is régi szabadságaikat újból megerősíti. Visk városa ezen kívül a lengyelektől is sokat szenvedett, kik II. Rákóczy György szerencsétlen expeditióját megboszulandók, 1657-ben Lubomirszky György vezérlete alatt megyénkre törtek s annak nagy részét Visk várossal együtt felégették, feldúlták. A tatárdúlásokból vármegyénknek felesen kijutott. 1594-ben 40,000 főre menő tatár had tört be kelet felől a vármegyébe és 1598-ban ugyanazon tatárhad már 60,000-re szaporodva vonult vissza ugyanazon uton. Az 1717-iki betörésről már fennebb volt szó. Mindezen betöréseket öldöklés és pusztítás követte, a lakosság futott az invasio elől, ki merre látott, és magát a biztos menedéket nyújtó erdők és havasok mélyeiben rejté el; mindenki örvendett, ha ily alkalommal magát s övéit megmenthette, csak kevesen voltak olyanok, kik okleveleik megmentésére is gondolhattak. És midőn a vármegye mint municipium saját iratait sem volt képes, még a XVI. századból sem, megmenteni, csoda-e, hogy a lakosság még annyit conservált, a mennyit felmutatni képesek vagyunk. Tudomásom szerint legrégibb adománylevelünk, melyről productionalis jegyzőkönyveink emlékeznek, 1317-ből való, mely a Rednik család őse Dragomér, a Dragus fia részére Gyulafalva és Nyíres nevű birtokokról állíttatott ki; a vármegye neve azonban előfordul már egy 1199-ben kiállított adománylevélben, mely Sopron város levéltárából Fejér György Codex Diplomaticusában látott napvilágot. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a kitett évek előtt megyénk lakatlan pusztaság lett volna, sőt épen bátran mondhatjuk mi is Horatiussal: Yixere fortes ante Agamemnona Multi, sed omnes illachrymabiles Urgentur, ignotique longa Nocte : carent quia vate sacro. Ebbeli meggyőződésünkre magokból okleveleinkből meríthetünk támogatást. — Nagy Lajos király egykorú életírója, Küküllői János szavaiból: »Bogdan wayvoda, olachorum de Maramorosio coadunatis sibi Olachis ejusdem districtus« követ-