Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

56 MÁRAMAROSMEGYE ÉS AZ OLÁHSÁG A XV. SZÁZADBAN. jobbágyaikkal, mint oláb vajdák, s foglalnak helyet királyi kegy alapján az Iza völgyében, s terjeszkednek ki lassanként az egész Tisza mentén. Oláh vajda létökre már a XIY. században a megye főispánjai, sőt *) olykor Ugocsáé és Szatmáré is,8

) hol egymás után, rövid időközökben nyerik Nagy Lajos királytól a nyalábi,3

) kővári, bélteki és erdődi nagy uradalmakat s némely más apróbb jószágot, kétségkívül hadi érdemeikért, mint a korona körül sorakozó magyar nemesi társadalom előkelő tagjai. Kisebb tehetségű utódaik nem visznek szerepet, de a XV. század első felében fölveszik már hogy a Balk-ágnak magva szakadt — a magyaros bélteki Dráyfy nevet, melyet a XV. század második felében Miklós, de főleg íia Bertalan tesz becsültté és hírnevessé, mint Mátyás király buzgó, tekintélyes híve, udvarának belső tagja, a moldvai hadjárat idején sáfára, majd főpohárnokmestere, a 90-es években Erdély vajdája és a székelyek ispánja,4

) később pedig János, ki az ország zászlójával kezében lelte hősi halálát a mohácsi síkon. Kisebb hivatással, de ugyanazon az úton haladnak, a melyen a nagy kormányzó, s válnak az oláh eredetű, de magyar lelkű középkori máramarosi nemességnek igazi típusává s világítnak a hasonló szellemű utódok előtt fényes példa gyanánt minden időkre. DR. CSÁNKY DEZSŐ. J) Pl. 1380-ban és 1387-bcn stb. székely ispánok is. (Orsz. ltár. Dl. 7328. Lelesz. Acta. Bercséuy. f. 2. n. 5.) 2) Máramarosra nézve van számos oklevelünk. Szatmárra nézve 1381-ből: Lelesz. 28. sz. Ugocsára nézve 1392-ből: U. o. D. 210. sz. 8) 1378-ban. Később, Zsigmond korában, állítólag mivelhogy nem tudták előmutatni irataikat, elvesztették e várakat. Ekkor kapták azt a Perényiek (1399-ben már áj adományul.) A XV. század folyamán azonban (1471.) — legalább zálogban — ismét a Drágfiak kezére került Nyaláb egyidőre. (Perényi csal. levéltára. 1471-hez: Lelesz. D. 203.) Később: 1492-ben és 1493-ban is igtatják őket e vár birtokába, de a Perényiek ellenmondása mellett. (Lelesz. D. 199. sz. és Lelesz 199. sz. az 1493. évhez.) 4) 1467-ben »dispensator.« (Bonfini. Decades. Hanovie. 1606. 547. 1.) 1468-tól 1474-ig: pincernarum regalium magister. (Orsz. ltár. Dl. 16706. Liber dignitar. és Lelesz. D. 229.) 1478-ban: aulae uostrae (regis) miles, 1480-ban pedig: aulae nostrae (regis) familiaris — a czíme. (Orsz. ltár. Dl. 16997. Lelesz. No 22. az 1480. évhez.) 1492-ben és 1493-ban kir. főkamarás-mester. (Orsz. ltár. Liber dignitar. és Lelesz. No 199. az 1493. évhez.) 1493-tól 1498-ig erdélyi vajda. (Liber dignitariorum.)