Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

ÉS AZ OLÁHSÁG A XV. SZÁZADBAN. 4 5 megye az országnak többi részeivel, mint a uagy testnek egy szerves tagja, közvetetlenűl összefügg. Ez úton kapta lakosságát, fejlődésének, műveltségének feltételeit: a szervezetet, törvényeket, privilégiumokat. A megyéből kivezető apróbb nyílásokon át csak terjeszkedett, lecsapódott időnkint, pl. Moldvába vagy Szatmár felé, hol Bogdánban és társaiban a magyar királynak hűbérest, a Drágfiakban meg Szatmár-, Közép- és Belső-Szolnok megyében egész kis birodalomnak földesurat adott. E szabályosan körűibástyázott hosszas négyszög fővonalán, mintegy tengelyén: a Tisza völgyén fogamzott meg az első társadalmi élet, ennek főbb pontjain rakodtak le már korán a városi szervezkedés alapjai, melyeken aztán a XIV. század elején életerős, szabályozott városi élet támadt, magyar formában és szellemben, mely erejét nemcsak megtartá, hanem idő folyamán uralkodóvá is tette. Időközben a megye hatalmas testének többi életerei: a mellékvölgyek is megelevenednek, magyar, szláv és oláh telepesek szorítják összébb a XII. században még jórészt vadon rengetegeket, a királyok vadas birodalmát. A völgyek, lejtők lankások, hegyoldalak első sorban nomád életnek, baromtenyésztésnek kedveznek, mely a szaporodó lakosság jelentékeny részének csakugyan főfoglalkozása is. E nép közé, mint látszik hadi tény alapján, mely az oláhság tömegesebb beköltözésével áll kapcsolatban, ereszkednek gyökérszálai a magyar nemesi és megyei életnek, mely a XY. század elejére immár terebélyes fává növekszik. Azonban a földrajzi helyzet, a központtól való távolság, a túlságosan körűizárt és védett föld és lakóhely, s a foglalkozás természete a mily nyugodt életet biztosított lakóinak még a középkorban is, oly kevéssé volt alkalmas azok számára jelentékenyebb szerepkört teremteni. A ki ereje, tehetsége, vagyona után magasabbra vágyott, nem maradhatott meg e nyugalmas szép tájakon. Át kellett lépnie annak határait s a központ felé tartania, mely e földön a 900-ik év óta a Duna könyök-vidéke volt; alkalmazkodnia kellett ahhoz a társadalomhoz és államhoz, melynek formája, szelleme Árpád óta egyetlen jelleget viselt a 4 folyam mentén : a magyart. Mint ilyenek válnak ki a nyugoti vidéken a kisebb Dolliaiak, a keleten pedig a nagyobb Drágíiak. A valóban jellemző, tanulságos példát az utóbbiak: a Drágíiak nyújtják. Szemünk előtt térnek vissza eleik: Balk és Drág, Moldvából, pásztorkodó Mint előadói jelentésemben is kiemelem, Mátyás király már 1459-ben : »quinqueoppida nostra liungaricalia« czímmel illeti az öt várost.