Századok – 1889
A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27
52 MÁKAMARORMROYE nemesi birtokok ura, hanem érdemei, vagyona, hatalmas befolyása révén tovább terjesztője az oláhság alakulásban levő nemesi társadalmának, melyből elei révén (úgy látszik) maga is kikerült. IV. Visszatérhetünk Máramarosba. E megyében nem látunk tartósabb küzdelmet állandó ellenséggel, s mégsem jobbágy az egész oláh lakosság. Ide nem terjed ki a régi M agyarország halálos ellenségének, a töröknek közvetetten pusztító hatalma, mely a társadalom aísóbb rétegeit is fölfegyverzi, nincs is meg tehát a közvetetten, meg nem szűnő ok sem, mely a társadalom e részét teljes függő helyzetéből kiemelje. S íme mégis abban az időben, midőn Temes- és Hunyadmegyében a kenézségek magyar szellemű átalakulását szemléljük, Máramaros nagy részében már nemesi földesurak gyanánt, megyei keretben látjuk csoportosulni az oláh eredetű lakosságot. Királyi vár is csak egyetlen egy áll*) a kései középkorban: Huszt, a megyének mintegy kapujában, hatalmas őrtorony gyanánt, de a nélkül, hogy a népesség fejlődésére olyas hatást gyakorolna, mint Hátszeg, Krassófő, Lúgos, Illyéd sat. a délvidéken. Csak tartozékok, uradalom 2) központja, mint minden vár, de nem tere, alapja állandó küzdelemnek, településnek, felszabadításnak. Nem is érezhető a szüksége e vidéken valamely várrendszer-félének, véletlen támadás ellen Huszt is elég oltalmat és menedéket igért.3 ) E tények alapján alkalmazhatjuk a logika ama sarkalatos törvényét, hogy azonos okok azonos eredményeket szülnek, vagy megfordítva: különböző körülmények különböző tényekben találják okukat. Ha Máramarosban nem volt várkerületekhez kötve a nemesség, de föltételes sem volt és nem járt teherrel, mint a délvidéken. A fejlődés útja-módja tehát a nomádos oláh állapotból a magyar nemességre nem lehetett azonos e két távoli területen. Az alap azonban igen. Mint délen, Máramarosban is előkelőbb *) Mert az 1300-ban királyi kézbe került Visknek később semmi nyoma. 2) Ezek közül kettőt, Izát és Alsóapsát, akkor ismerünk meg, midőn 138 7-ben a Drágfi-rokonság kapja Zsigmond királytól. (Orsz. levéltár. Dl. 7328.) 1390-ben, midőn a Drágfiaknak adja, Visket is Husztlioz számítja Mária királynő. (Lelesz D. 207.) 8) Ezenkívül tudtommal csak a rónaszéki — úgy látszik királyi várnak van nyoma. 1479-ben ugyanis a »castellanus deRonazeek« említtetik. (Huny. kora. XII. 110. 1.)
