Századok – 1889
A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27
ÉS AZ OLÁHSÁG A XV. SZÁZADBAN. 4 5 a bevándorolt oláliság. A Moldvába szökött Bogdán, a visszatért Balk és ürág s a Dolhaiak elei ') olyféle hatalmasabb törzsfők : vajdák, mint a Hunyadiak elei, miből az ő és környezetük magasb rangú, a közönséges nomád életnél előkelőbb, azaz hadi foglalkozása is önként következik. Másfelől azonban e megyében is találunk királyi uradalmakat s kenézséget abból a fajtából, mely nem egyszerű falusi bíróság, mint pl. a mai knéz-ség Temesmegyében, hanem esetleg lépcső a »magyar nemesség«-hez. 2 ) Elegendő adatunk azonban még nincs szabatos inductióra s az a remény biztat, hogy tán e becses alkalommal, az itteni régi nemes családok leveles-ládáiban vagy mester-gerendáin (mint Hunyadmegyében) fogunk akadni némely, habár csak apró, de épen ezért tán még jellemzőbb útbaigazításokra. Annyi azonban már most is érezhető, hogy nem az összes kisebb oláh törzsfők, kenézek emelkedtek egyszerre a magyar nemesi jogok birtokába, hanem hogy a fejlődés útja — mint Hunyad- és Temesmegyében is — felülről lefelé vezetett s valamely hadi tetten alapult, a király avagy egy-egy előkelőbb e vidéki főúr vagy nemes: a Drágfiak, Perényiek, Dolhaiak sat. seregében.3) S másfelől a máig ismert nyomok is levezetnek bennünket a XV. század elejéig, sőt a főbb dolgokra nézve a XIV-ik század közepéig is. Az oláhság magasb rangú törzsfői már ekkor nemesi jogon kapják jószágaikat. Mint Dragos 1360-ban,4) Drág és Balk 1365-ben. Sőt közűlök némelyek úgy látszik azelőtt is ily jogon birták. Kisebb példa erre a Kirvaiaké, kik már érthetőleg nemesi jogon bírják 1378-ban Kis- és Nagy-Kirvát, továbbá I. Károly királynak egy kenéz részére 1326-ban történt adománya, 5) melyről később 1408-ban per útján bebizonyúl, hogy nemesi adománynak értendő. Jelentékenyebb példa azonban az emlegetett Bogdán vajdáé, ki a kiiküllei esperesnek Turóczy által fentartott és az oklevelek által ís igazolt °) elbeszélése szerint Máramarost az 1350-es években elhagyta, Moldvába költözött, Lelesz, el. statut. 1411-hez. 3) L. Wenzel i. h. 346. 1. és 359. 3) 1419-ben »Tathon, Petrus, Johannes et Stephanus filii Michaelis de Jalhowcz (Irholcz akar lenni) volahi Maromorosienses« Perényi Péter országbíró kérelmére, hadi érdemeikért kapják a királytól Taracz birtokot, új adományként,. (Perényi csal. ltára.) 4) Fejér, Cod. Dipl. IX. 3. 159. 5) Fejér, Cod. Dipl. IX. 4. 566. I. és X. 4. 707. és 708. 1. °) Schwandtner, Scriptores rer. hung. I. 3 17. 1. Wenzel i. ni. 340. 341. 1.
