Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

48 MÁRAMAROSMEGYE Prebul táján s másutt is a Berzava mentén a nagylaki Jánkfiak­nak s utánok a Nagymihályiaknak voltak terjedelmesebb, rész­ben szintén oláh'falvakból álló uradalmaik.J ) A jobbágy-állapot a középkorban a szabad élet egyik leg­főbb jogát és kötelességét zárta ki: a szabad emberhez illő katonáskodás, fegyver-használat és honvédelem lehetőségét. Ezen­kívül emez, a határtól jórészt távolabb eső tájakon, még a meg­megujuló alkalom kényszerítő szüksége is hiányzott az ellenséggel való gyakori mérkőzésre, mely idő jártával a szolgai állású ember karját is tömegesen fölfegyverzi, harczra szoktatja, s hadi érde­mek szerzésére utalván, fokonkint társadalmilag is emeli. Ez az oka, hogy e röviden leirt terűleteken, főleg az ellen­ségtől kevésbbé zaklatott Erdélyben és beljebb, békésen, de egy­szersmind a tespedés nyugalmával, mozgás és fejlődés nélkül tapad a földhöz a jobbágyság: a magyar úgy mint az oláh. * Más irányú élet folyt a régi Temes-, Krassó- és Hunyad­megye egy nagyobb részében. E tájékon az oláhság viszonyának határozott fejlődése lépésről-lépésre tapasztalható, úgy az állam­mal mint a társadalommal szemben.8 ) Egy-egy királyi vár körűi találjuk őket már a XIV. század második felében, főleg vége felé, s mind csoportosabban a XV-iknek elején, e vártól függő kené­zek, vajdák (törzsfők), mind megannyi vállalkozók (soltészok) alatt, önálló uradalmakat úgynevezett: kerületeket (districtus) képezve. E népnek itt, közelebb a határhoz, nem csupán pénz- és vagyonbeli szolgálatát követeli a szükség, hanem időjártával mindinkább számot tart karjára, fegyvererére, harczi vitézsé­gére is. S úgy látszik méltán. Mert a nyomokból — melyek egész a XIV. század közepéig visszavezetnek - ez oláhságnak, termé­szetesen csak felsőbb rétegének8) a többinél előkelőbb, a pász-Pesty Krassóm. II. 206. III. 311 — 323. 2) Középkori fogalmak szerint e kettő sokkal közelebb, elevenebb kapcsolatban állt egymáshoz, mint manapság. Társadalom alatt természe­tesen ezúttal csak a nemesi társadalmat értve, a kései középkorban. Az állam fejétől a koronás királytól eredtek s arra szálltak vissza e nemesi társadalom legfőbb jogai, szabadságának, életének legbiztosabb forrása : a birtok. Ily köteléknél közvetetlenebb nem képzelhető. 8) Kenézek, vajdák, törzsfők és környezetük.

Next

/
Thumbnails
Contents