Századok – 1889

A Századok októberi a máramaros-nagybányai kirándúlásról szóló füzetének tartalma. - Máramarosmegye és az oláhság a XV. században. Írta dr. Csánky Dezső 27

ÉS AZ OI.ÁHSÁO A XV. SZÁZADBAN. 49 torkodás mellett a hadi életre, fegyverforgatásra is alkalmasabb, edzettebb voltára kell következtetnünk. E tényt egyes, habár későbbi nyomok kétségtelenül megerősítik. Tudjuk például, hogy az e vidékről kiemelkedett Hunyadiak, büszkeségeink, a legelőkelőbb délszláv és albán vérkeverékből erednek, rokonaik, kiktől ügy látszik a XIY. században szakadtak el, még a nagy király idejében is uralkodó szerepet játszanak a Balkán egy-egy fontosahb pontján. Az oláhság eme felsőbb rétegének jelentősége az európai török hatalom támadásával, előnyomulásának veszedelmével arányban növekedik. Mert e veszedelemben a király s általa új, végleges hazájuk mindinkább rászorúl az ő karjukra is; belőlük mintegy állandó határőrség képződik, melynek legfőbb feladata a Duna vonalának s az e tájon emelkedő királyi és részben a magánbirtokba átment várak rendszerének védelme. A hadi élet állandósúlása ez. Alkalom, arravalóság és szükség találkoztak, hogy a népnek foglalkozását ebbe az irányba tereljék. S a közép • kori magyar társadalom és állam uralkodó felfogása, mely a hadi életet, harczi vitézséget a szabad nemesi élet és birtok legfőbb forrásának tekinté, eme nemesebb foglalkozásuk révén az oláhság e részét is kiemelé a társadalmi függés alacsonyabb helyzetéből. A királyi várak révén közvetetten és szakadatlan összeköttetésük a legfőbb állami és katonai méltóságokkal: a szörényi bánnal, erdélyi vajdával, később az országbárói rangot viselő temesmegyei főispánnal, sőt magával a királylyal, — még szabadabbá, téresebbé tevé a fejlődés ez útját. Már a XIY. század végén s még inkább a XV-iknek első felében a mint a török veszély nagysága felől minden kétség elenyészik — egymásután tünedeznek föl az egykori kenézek, mint immár nemesi jogon urai eredeti kenézségüknek ; sőt olykor az oklevelek messzelátóján keresztül közvetetten szemtanúi vagyunk, amint egy-egy ilyen falu vagy falu-csoport kenézét földesúrral cseréli föl, a birtoknak végleges adományozása által. A tulajdonjog tehát az, a mi megváltozik s általa az adományos eddigi társadalmi állása is, mely immár kivetkőzve szlávos alakjából, a tipikus magyar nemesi keretbe illeszkedik, — azonban az eredeti hadi vagy vagyonbeli kötelezettségek fentartásával, melyek ettől fogva a köznek, az államnak, a hazának, a védelem biztosságának és állandóságának érdekében végkép a földbirtokhoz kapcsolódnak. E családok nevesebbjei a Bizereiek, kikből a bizerei Vitézek, ') Re'thy L. Az oláh nyelv e's nemzet megalakulása. 145. 14 6. 1. SZÁZADOK. 1889. VIII. FÜZET. 4