Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

476 THAIiY KÁf.MÁN". láthatni. Ugyanitt némely régi házakon még olyan mór stvlú, méh-sejt formára czifrázott ablakok is vannak, mint az Ejub tiirbéjén (sírkápolnáján) a róla nevezett sztambnli külvárosban. Nyilvános csorgókutakat a mecsetek közelében, de másutt is sok helyütt találunk; jó ivóvízre a töröknek nagy gondja van. A főbb utczák üzleti házaiban egymást követik az elől nyitott árucsarnokok és műhelyek, oszlopcsarnokos kávéházak, éttermek, szabadba nyíló sütőkemenczék, a hol a pék kínálja azon friss süteményeit. A keleti városok e jellege annyira nem változott, hogy Rodostó már Rákóczi ott laktakor is bizonyára ilyen volt, kivévén, hogy a háremes házaknak az utczára akkor még épen nem nyíltak ablakaik, — mit Mikes föl is panaszol. A mi vendéglőnk (a legelső Rodostón), egészen török szabású »han« vala. Alól nyitott kávéház, hol a zamatos, sűrű feketét szürcsölik és ékes dombormívű rézcsészékben hordják az eleven parazsat a narghílék meggyújtására; belől lent a kávés laka, a szekérszín és istálló. Az emeleten egy közös nagy puszta terem, melyből bárom oldalon, belőlről primitív fareteszszel zárható fülkék — hálókamarák — nyílnak, számszerint hét, egyenként két, három, négy vaságygyal. Ezeken, s minden ágy mellett egyegy alacsony széken kívül, semmi bútor nem vala bennök, — igaz, hogy nem is fért volna el. Hanem az egyszerű ágyak mintaszerűen tiszták voltak. A nagy terem egyik sarkában közös mosdóhely, csapos vízvezetékkel. Ilyen a török han. Mielőtt ide betértünk volna, -- előreküldtük látogatójegyeinket s a konstantinápolyi osztrák-magyar követségtől hozott ajánló-levelünket Mr. Pierre Asian osztrák-magyar s egyszersmind német birodalmi conzulhoz, ki a város leggazdagabb gabnakereskedője, a r. kath. keleti missió buzgalmából keresztyén hitre térített aleppói arab ősök utóda. Félóra múlva már megjelent kávéházunkban egy 18 —19 éves, megnyerő arczú, választékos, európai öltözetű, művelt modorú fiatal ember, a ki jól beszélt francziáúl, — még pedig ezt Rodostón tanúlta, mint a lyceum növendéke. Bemutatta magát, mint conzulunk fia, atyjától üdvözletet s egyúttal bocsánatkérést hozván, hogy bizonyos elhalasztliatlan családi ügye miatt délig személyesen nem állhat rendelkezésünkre, - addig maga helyett a fiát küldi kalauzunkúl.