Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍRJAI. 409 színű, véghetetlen illatos dohány, melynek dús füzéreit ép akkor szárogatták, mikor ott jártam; továbbá a mindenféle kerti vetemény, köztük a fehérbélű, mézédes török dinnye, mely karácsonyig eltart, s az ibolyaszínű padlizsány, a török konyha e speciális, kedvelt csemegéje; a gyümölcsök közül különösen a zamatos őszi baraczk, a tömérdek füge, mandula, gránát-alma, mely gyönyörűen piroslott le a fákról. Végre, — a mit első helyen kellett volna említnem, — a szölö s ennek különféle fajtái: a nagyszemű, húsos »csausz-üzüm«, a rózsaszőlő, és egy aranysárga, rozsdásszínű, gömbölyű szemű faj, melynél édesebbet soha nem ettem. A szüret épen javában folyt; egy-egy pár bivaly-vonta, fatengelyes, tömérdek sok szekér döczögött mindenütt az utczákon, vagy álldogált a házak előtt, szőlővel rakva. Ezen sajátságos »szüreti szekerek« olyanok, mint egy óriási teknő; a hegyeken a szőlőt leszedvén, a szemeket a fürtök kocsányairól lehúzva dobálják a szekérbe, mely mikor tetézve megtelik, beküldik a városba, Itt aztán, az illető ház előtt, törőfákkal zöcskölni kezdik a szemeket, a szekér hátulját csapra ütik, s a mustot edényekbe felfogván, lehordják] a pinczébe. így szüretelnek Rodostóban; s valószinűleg így szokták ezt már Mikes idejében is. Hanem az észszerű pinczekezelést még kevesen értik, és mert sokan tömlőkben tartják borukat, ennek gyakorta kellemetlen tömlő-íze van. A görög ember azonban ezt már megszokta; a töröknek pedig a boritalt vallása tiltja. Ezek után lássunk a város utczáinak, házainak leírásához ; hisz a magyar olvasót minden érdekli Rodostóról. Az utczák épen olyan girbe-gurbák, szövevényesek, szűkek, sötétek, mint Sztambulban vagy más török városban. Kövezetük döczögős, — de mind kövezettek. A házak vegyest kőből-fából, vagy csupán fából építvék, kőalapzattal; csaknem kivétel nélkül emeletesek, sőt — főként a török városban — sok a kétemeletes is. Építésmódjuk tisztán keleti; méternyire kirúgó zárt erkélyeik (shaknisir) az egész utczai oldalt ellepik, s a lakosztályok részeiül szolgálnak. (Például abban a török han-ban, a hol szállva valánk, az én háló-fülkém, mely sarkot képeze, egészen a levegőben függött.) A hol az ablakokat lantornák (sűrű farácsok) fedik: az a nők lakosztálya, a hárem. Ilyeneket legkivált a török városrészben 31*