Századok – 1889

Értekezések - Dr. PÓR ANTAL: Kálmán győri püspök (1317-1375.) 369

378 PÓR ANTAL. szerénység és tisztességtudás, no meg egy kissé a kudarcztól való félelem, minthogy a szent-széknek mindig módjában állott a káptalanok választását kifogásolni, s a választottat mellőzni, mi természetesen nem járt az illetőre szégyen nélkül. A győri káptalan megejtvén a leirt módon a választást, külön követséget indított Avignonba a szent-székhez, esedezvén a pápának, hogy választását megerősítse. A pápa pedig — ez akkor úgy dívott — se hozzá nem járult a káptalan választásához, de el se vetette azt; hanem tanácsot ülvén testvéreivel, a bíborosok karával affőlött, miként lehetne a megözvegyült győri egyház ellátásáról hasznosan gondoskodni ? érett megfontolással tekintetbe vévén Kálmán (chablonszerűn magasztalt) jeles tulajdonságait, de a káptalan egyértelmű választását se hagyván figyelmen kívül, legczélszerűbbnek találta a nevezettet különös kegyelemből győri püspökké kinevezni, daczára annak, hogy még csak életkora huszonegyedik évében van.') Egyúttal megírattak a szokásos levelek a győri káptalanhoz, a papsághoz, a városi és megyebeli hívő néphez, az egyházmegye hűbéreseihez (vasallis), esztergami érsekhez, mint metropolitához, Magyarország királyához sat., melyekben ezek kedvezése és jóakarata az új püspök iránt kikéretik, amazoknak pedig a hűség és engedelmesség meghagyatik. — Mindé levelek 1337. évi május 6-i kelettel vannak ellátva. Ugyanezen kelettel még egy külön levelet adott ki a pápa, melyben hivatkozva 1335. junius 25-én irt, föntebb behatón ismertetett levelére, Kálmánt még egyszer dispenzálja mindkét akadály alól, melyeket t. i. születése és itju kora fölszenteltetése elé gördítenének. Végre 1337. junius 12-én kettős brevével megengedi neki a pápa, hogy bármely, általa választandó katholikus főpap által magát előbb áldozárnak, azután püspöknek szenteltethesse, s e főpapot utasítja, hogy a fölszentelendő győri püspöktől a ') Ezen pápai breve szövegében mindenütt, hol Kálmán évei számszeriut előfordulnak, a huszonötödik, nem a huszonegyedik év áll. Minthogy ily alkalommal az anteactákat elő szokták venni, aminthogy esetünkben egyenesen hivatkozás történik reájok, alig hihető, hogy tévedésnek vagy ámításnak helye lehetne. Föl kell tehát tennünk, hogy vagy a registrator vagy a másoló tollában vau a hiba.