Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - AGRICOLA: Ipolyi Arnold kisebb munkái V. k. - II. közl. 332

333 történeti irodalom. Az év eredményei közt érinti az arczképfestés. szobrászat, az egyházi műemlékek helyreállítása ügyében való nagyobb munkásságot s ezzel — elnöki ideje letelvén — állásáról lemondott, szerencsésnek vallván magát, hogy ily magas és nemes, nemzeti és művészeti czélra oly jeles társakkal közreműködhetett s az ügyet a lehetőségig előbbre vinnie sikerűit. »Eljutottunk immár — úgymond — odáig, hogy láthatták szemeink az új magyar festészeti iskola hajnalát s megérhettük a magyar műakadémia kezdetét; betekinthettünk mi is, mint Mózes az igéret földére, a magyar művészet szebb jövőjébe. Alljon elé már most Josua, a ki bevezesse a nemzeti művészetet tejjel és mézzel folyó Kánaánjába « (396. 1.) A társulat azonban megmaradt eddigi vezére mellett s az érdemes főpapot újabban megválasztotta elnökévé, a ki ötödik megnyitó beszédében ott kezdette az önbirálatot, rábeszélést és biizdító izgatását, a hol az előzőben végezte. »Magasabb szervű nemzeti és monumentális művészeti czélt kell kitűznünk — úgymond — s arra törekednünk, ha valódi inűéletet s műveltséget akarunk nemzetünkben ébreszteni. Csak az fejlesztheti a nemesb műérzéket és nemzeti műiskolát, ha köztéreink és középületeink, egyházaink és palotáink művészi ékítése magasb lendületet vesz. Ilyennek jellemzi az elnök a magyar opera-házat, a hol Lötz, Than, Vastagh, Székely, Kovács, Feszti ós Keleti részesültek tartós munkában; ilyen a ferenczvárosi egyház és Yigadó. Szobrászatunk is jeles képviselőktől mutat fel kielégítő műveket. Az opera-háznál élesen rójja meg a magyar nemzeti életből és történelemből való képek és ábrázolások választása és festése helyett jobbadán mythologiai alakok alkalmazását; pedig ott voltak a hazai mondák, a pogány és kereszténykor dalnokai, a hegedősök allegoriai és jelvényes képeikkel; ott a török világ korszaka, Balassa Bálint dalaival és tánczaival, a nemzeti fejedelmek: Bethlen Gábor és Brandenburgi Kata fényes udvartartásával, a Bákóczy-nóta festői jeleneteivel, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Than Tündér Ilonája s. a, t., a miket igen czélszerűleg használhattak volna fel. Ezekkel kellene megkezdődni történeti festőiskolánknak, mely díszítni fogja egykor emelkedő műemlékeinket, építés alatt levő egyházainkat, az új országházat, a felállítandó történeti és más képtárainkat és műcsarnokainkat. Szégyen lenne művészetünkre, ha e feladatok nem találnák a kellő magaslaton oly szép lendületnek indult festészetünket és szobrászainkat.« (417. 1.) A heszéd további során érintette az elnök a rendes és fizető tagok száma, a fizetési kedv és így a bevételek csökkenését, a részvényhátralék 2—4000 forint közti nagyságát, a mi a tár-