Századok – 1889

Értekezések - Dr. KOMÁROMY ANDRÁS: Költő-e vagy gonosztevő? (Listhius Jánosról) 240

244 KÜLÖNFÉLÉK. 289 oklevelek, genealógiai táblák és kútfőinknek részben ellentmondó tanúságával, részben pedig hallgatólagos tagadásával szemben egy idegennek adjak igazat, a kiről azt sem tudom, hogy honnan szerezte értesüléseit, mert nem számol be — legalább is Csergheő czikkében ennek nyoma nincs, - forrásaival! Ily körülmények között teljes jogom lenne már is kimondani, hogy a lefejezett gonosztevőn kívül más Listhy László abban az időben nem létezett, vagy legalább is nincs bebizonyítva, hogy létezett volna, mert az az egyetlen följegyzés, melyben neve előfordul, tudományos értékkel nem bír, a kritikát ki nem állja s általában véve figyelmet sem érdemel; minélfogva: a költő és gyilkos továbbra is megmarad egy személynek. De ne vádoljon senki, hogy az ellenkező vélemény támogatására felhozott érveket kellő figyelemre nem méltatom. Igaza van Csergheőnek, Listhy László minden czím nélkül nyomatta ki nevét 1653-ban munkája homlokára ; ebből azonban még nem következik, mint czikkíró állítja, hogy ő Listhy János és Pirkhammer Apollónia fia, azaz a gonosztévő Lászlónak második unokatestvére és báró lett volna, mert az a körülmény, hogy valaki neve után nem használ czímet, a mily kevéssé zárja ki az illető grófi rangját, ép oly kevéssé bizonyíthat szükségképeni bárósága mellett! Hátha eszébe jutna valakinek azt állítani, hogy a költő se nem báró, se nem gróf, tehát egy harmadik Listhy László volt, mit szólna hozzá Csergheő úr? Pedig ez nem is olyan meglepő eredmény, ha következtetéseinket a czímekre alapítjuk, föltéve, hogy azok levonásánál nem annyira bizonyos tendentiákat, mint inkább a logikát tartjuk szemünk előtt. Lám, milyen kényelmes ilyenkor az irodalomtörténetre hivatkozni, mert Csergheő úrnak az a legnagyobb erőssége, hogy ennek tanúsága szerint a költő báró volt, holott pedig a gonosztévő már 1651-ben grófi méltóságot viselt! Igen ám, de én azt sem látom bebizonyítva, hogy Listhy László a gyilkos unokatestvérével, itj. Jánossal 1651-ben grófságot nyert volna. Nevezett János ugyanis a mondott időben serdülő fiu volt s így rangemelésben csupán atyja érdemeiért s azzal együtt részesülhetett volna. Az Öreg Jánosról azonban tudjuk, hogy jóval később mint báró halt meg, ifj. János pedig 1662-ig még nem volt gróf, mert kétségtelen hitelességű iratokban, ünnepélyes adomány-levelekben, országgyűlési czikkelyekben s a korszak más emlékeiben »magnificus«-nak igen, de grófnak sohasem neveztetik. !) Orsz. Levéltár Lib. Reg. 1656 — 1662. 497. 1.; u. o. N. E. A. fasc. 104 nr. 5., Uj magy. muz. 1854. 488. 1. s még igen sok más helyen.