Századok – 1889

Értekezések - Dr. KOMÁROMY ANDRÁS: Költő-e vagy gonosztevő? (Listhius Jánosról) 240

240 KÜLÖNFÉLÉK. 289 batjanknak, liogj eresszen ki kgdhez, kgd gondviseleom leszen, az medigh ismeg be jeoveok, talan ki ereszth kgd irasara, Lazar Audrasnak hijak, az anjankkal mind aniaval apaval egy volt, illjen Atjankfia, Igen jámbor feö ember, is az mj országunkban minden feő emberekkel esmeretes, urunknál is igen jol vágjon. Az mely feő jószágunk vala penegh uram, az mely várhoz volt negy szaz liaz jobbagyunk, azt urunk sok hizelkedeő emberek szavara el veotlie teolünk, vagyon Immár teöb esztendcjenel ; kierth eő felsege meg semmith nem adoth, hanem egy nehany feő Atjankfiay teörekedesere es keresere meghigerte; most jmmar úgj jeottwuk valahogy ha megadja, hat elfoglaljok, de meg megh nem ada, hanem ha ez utan adgya meg, azért bizonjos vagjok benne, hogj megh adgja. Kgk most teöbbet nem irhatok, mert igen seetve kelletek ezt is irnom eyel; de kdeth kerem,- hogy kgd el ne felejtkezzek rólunk szegeny Atjafiayrol, merth nekwnk sem aujank sem atjank ninez is, hanem kgd néha az mikor lehet iryon, miys eoreomeost hallhatnank kgd feleől. Az Úristen tarczja megh Kdeth jo egessegben. Datum Albae 16. dje Aug. 1596.« Sertor et fráter Gabriel Bethlen, m. pde Iktar. Külczim: »G-eneroso ac Egregio Dno Andreae Justi etc. Dno et fratri mihi observand. Netzpall. — Do Netzpall.« (ívrét papir, a Justh-c?alád levéltárában Neczpálon, a neczpáli birtokra vonatkozó 19. csomagban.) lvözli: IFJ. KUBINYI MIKLÓS. KÖLTŐ-E VAGY GONOSZTEVŐ? Csergheő Géza a »Századok« februári füzetében abbeli erős meggyőződésének ad kifejezést, hogy Listhy László a költő, és Listhy László a gonosztévő, két külön személy. Mindig tiszteletben tartottam mások meggyőződéseit, mert volt alkalmam megtanulni, hogy igen gyakran valóságos Don Quijotte szélmalom-harcz lenne azok ellen síkra szállani, holott sokkal tanulságosabb dolog annak megfigyelése, hogy az embereket meggyőződéseik alkotásánál a tények logikája mennyiben befolyásolta. Mikor azonban Csergheő úr értekezése végsoraiban egyenesen az irodalom-történet nevében mond köszönetet bizonyos Wissgrill Eerencz Károly nevű német genealogusnak, a miért lelkiösmeretes följegyzéseivel erre a kérdésre a rég nélkülözött fényt derítette: világosan elárulja, hogy saját egyéni meggyőződését már is inegdönthetlen históriai igazságnak tartja.