Századok – 1889
Értekezések - THURY ETELE: Dragoni Gáspár és a körmendi főiskola. (Korrajz a XVI. századból) 215
ÉS A TiftmiTCNTIT FŐISKOT.A. 223 nyugodtan várta sorsa eldőlését. A soproniak ragaszkodása mellett bízott az országgyűlésben is, és még most sem mondott le azon reménységéről, hogy Sopronba még visszamehet, mert szóban levő levele végén arra kéri a tanácsot, hogy »állítsák fel újra az ö egyszerű iskoláját, majd meg fogják látni, még a legfelsőbb helyen is, hogy mily jótékony hatása van az iskoláknak s igéri, hogy ö azt virágzóvá s híressé teszi.« *) A melyből önként következik, hogy Dragoninak prédikátor korában iskolája is volt Sopronban, még pedig ha magyar prédikátor volt, úgy iskolájában is magyarul kellett tanítania. Egy magyar iskoláról ír ugyan Müllner Mátyás2 ) is igen értékes s eredeti kútfőkön alapúló becses művében, de Dragonit nem említi, úgy is mint tanítót, holott levelének azon passusa, melyben iskoláját újra felállíttatni kéri, kétségtelenné teszi az ő soproni magyar iskolájának létezését. Fájdalom! Dragoni ezen óhajtását soha sem érhette el többé, mert Sopronban nem volt ő utánna több prédikátor a XVI. század végéig, és siralmas helyzetükön csak a bécsi béke segített. Dragoniról is alig szólna ezután a krónika, ha a már többször említett háza nincs, de az 1587-ben már megint levélírásra kényszeríti. És evvel eljutottunk a körmendi főiskolához. II. A XVI. században keletkezett iskolák számát Fraknói 3) 164-re teszi, melyből 130 a protestánsoké, unitárius ebből 9 és csak 34 a római katholikusoké. Ez a kimutatás azonban teljesnek nem nevezhető, mert, annál több volt. Ilyen iskoláink voltak, — hogy csupán a mai dunántúli kerületről szóljak — Pápán, Sopronban, Alsó-Lendván, Csepregen, és a melyről különösen meg akarok emlékezni: a körmendi főiskola. Szándékosan nevezem mostani elnevezés szerint főiskolának, mivel egy oly helyen, mint Körmend, a hol már theologiát is tanítanak, minden bizonnyal alsóbb iskoláknak is kellett lenni. De ha ehhez hozzáadjuk azon reformátori gyakorlatot, hogy az igehirdetést összekötötték mindenütt az iskolai tanítással, és még a XVII. században is a legnevezetesebb papok, püspökök előbb mind tanítók, úgynevezett iskola rektorok voltak, azután legnagyobb részük a külföldi akadémiákra ment és ennek végezése után lettek csak prédikátorokká: úgy minden esetre nem ') Ugyanott. 2) Müllner Mátyás: A soproni ev. főtanoda története. Sopron, 1857. 8) Franki Vilmos: Hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Bpest, 1873.
