Századok – 1889
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. PÓR ANTAL: Diplomatarium Ráczkeviense. Kiadta Magdics István 87
88 TÁR C ZA. tokát nem vesznek figyelembe s a sok közül alig találkozik néhány dicséretes kivétel. Az 1887/88. évi programmértekezések íróit ellenben — legalább a rendelkezésünkre bocsátott értesítőkből Ítélve — ha az első szempont kitűnő szolgálatával nem dicsérhetjük is: a másodiknak, a paedagogiainak, legalább majd mindnyájan igyekeznek többé-kevésbbé eleget tenni. Azonban most is lehetetlen egy más — nem épen kedvező — észrevételt általánosságban nem tennünk. Szomorúan látjuk igazolva a középiskolai tanügyi férfiaktól azt, a mit a történelmi tudomány művelői újabban többször oly sajnosan emlegetnek, hogy t. i. a történelem tanítása a középiskolákban sehogy sincs arányban c tudománynak örvendetes haladásával. Mintha csak az iskola s a tudományos mozgalmak fordított arányban volnának egymással s az iskola mereven elzárkóznék a szellemi fejlődésnek olyan rendkívüli lendülete elöl, a melyhez hasonlót nálunk más tudományszak terén alig találhatunk. Mindent a classieai tudományokkal való foglalkozás absorbeál, a mit nem veszünk ugyan rossz néven, bár az említett szempontból jogosan tehetuők. S ezt az iskolai értesítőkben közölt értekezések is visszatükrözik. A rendelkezésünkre bocsátott értesítőkben jóformán legkevesebb a tisztán magyar történelmi tárgyú értekezés, ellenben legtöbb a latin philologiával foglalkozó. A nevezetesb magyar történelmi tárgyú értekezések itt következnek : A ISRASSÓL 51. K. ÁLLAMI FÖREÁLISKOLANAK HARMADIK ÉVI ÉUTESÍTÖJI: »Egy szász történetíró a múlt századból« ezímmel bírálatát közli Hermann »Das alte u. neue Kronstadt« czímü kétkötetes müvének, mely történetíróink figyelmét mind ez ideig kevésbbé vonta magára. Mika Sándor, az értekezés írója, részletesen ismerteti mind a müvet, mind szerzőjének életét, igyekezvén földeríteni az okokat, miért kell nem közönséges fontosságot tulajdonítanunk e — szerinte nem eléggé méltányolt műnek. Bírálatát helyes felfogás, világos okoskodás jellemzik. Tisztában van tárgyával. Figyelmet akar iránta gerjeszteni, de azért nem huny szemet hibái előtt sem. Elismeri, hogy Hermann müvét a szászok történetének megírásánál lehetetlen forrásmunkául nem használni, de azért — modern szempontból — nem tartja valami kitűnő históriai munkának s szerzőjét jeles írónak, kiben szerinte hiányzott a történetírói érzék az események kiválasztására s azok összefüggő, könnyen áttekinthető csoportosítására. Szóval ez értekezés minden bizonynyal egyike a múlt iskolai év értesítőiben megjelent legjobb, legfigyelemre méltóbb értekezéseknek. A CLSTERCI-REND SZÉKESFEHÉRVÁRI KATH. FŐGIMNÁZIUMÁNAK ÉBTE-síTÖji-ben Szekér Joákim Alajos életét és müveit ismerteti Czapáry László. A gonddal összeállított értekezés több fejezetre oszlik. Szerzője jól ismeri mind a kort, melyben ez egyik első magyar nyelven szóló történetírónk élt, mind ama müveket, melyekkel Szekér munkáit párhuzamba állítja. Önálló kutatásának mindenütt mutatja nyomait s néhány nevezetes adatát történetíróink bátran figyelműkre méltathatják, főleg azokat, a melyeket
