Századok – 1889

Értekezések - KROPF LAJOS: Maximilianus Transylvanus életéhez 52

TÖRTÉNETI 1 Rí >DAI,OM. ket és behajtó közegeket alkotmányunk szervezetébe. Látjuk a királyi hatalom izmosodását azon jogelv fentartásával, hogy adót szedni a rendek előzetes jóváhagyása nélkül nem szabad. A világosan csoportosított számadatokból bitjük a nemzet vagyonosságát, és a jobbágy néposztálynak nyomorát,, amint azok váltakoznak. Az ország védelmi rendszerének egy részletét tünteti fel a végvárakra adózó megyékről szóló kimutatás. Az adóelengedések aránya mértékéül szolgál a török pusztításainak és a német katonaság zsarolásainak. Habár a vármegyei közigazgatás tökéletlensége, némely uraknak és szerzetesrendeknek a fizetéstől vonakodása, olykor egyeseknek hatal maskodásai gátolták a kamara közegeinek működését, a XVI. század közepétől kezdve a pénzügyi szervezet annyira tökéletesedett, hogy 1548-ban és 1550-ben az egyenes adóknál a behajtatlan összeg a megajánlott adónak csak 5,fi°/0-ját tette. VI. Városok adója. A királyi rendes bevételeknek egyik jelentékeny forrása, melyből a király mondhatni tetszése szerint meríthet. A városok rendes adója, a census állandóan megállapított összeg, de a királynak joga van census extraordinariust — taxa kivetni és ennek mennyisége igen változó. Az adó kivetése és < beszedése a nemesség és városi polgárok közjogi állása szerint különbözik; a nemesség maga veti ki magára az adót, de behajtja tőle a királyi dicator, a polgárság maga hajtja be a király által rá vetett adót. A városok által gyakran adott kölcsönöknél tett , ezen szavakra: »adóügyi jellege azonban az efféle ügyleteknek nincs.« megjegyzem, hogy a király kölcsönt kérve, gyakran egyenesen kimondja, hogy azt a jövő évek taxájából fogja leszámolni. A generálisok is úgy szoktak a városokkal alkudni nemcsak pénzre, hanem hadi szerekre is és így ezeket adóügyi jellegüeknek kell vennünk. Az is igaz, hogy ha a kölcsönnek a taxából törlesztésére kerül a dolog, akkor a király a taxát a levonandó összeggel felemeli ós így a város a kölcsönadott pénzhez alig jut, valaha. VII. A harminczad. Magyarországi neve tricesima, Erdélyben vigesima. Nemcsak határvám, hanem általában a kereskedelemből folyó királyi jövedelmek kezelésére való pénzügyi hivatal. A kivitelre szánt árúkat a harminezndos a határon becsüli meg és beszedi a tarifaszerű illetéket; a behozott árúkért ott veszik meg azt, ahol az elárúsítáa történik, rendesen az árúmegállít«) helyeken és azért az ország belsejében is vannak harminczadok. Centralizált harminczad kezelést ne keressünk, némely vámterűletek a pozsonyi, mások a bécsi, mások ismét a morva fő pénzügyi közegeknek rendelvék alá. Ezen különbség, valamint az is, hogy a vámtarifák nem egyenlők sem nem állandókba királyi jog kifő-