Századok – 1888
Tárcza - A M. Tört. Társúlat - 865
868 TÁRCZA. A társulat részéről kiadott gyászjelentő így hangzik : A M. Történelmi Társulat fájdalommal tudatja elnökének Gy erőmonostori Báró Kemény Gábornak folyó octóber hó 23-án d. u. J /a 4 órakor Ajnácskőn történt gyászos kimúltát. Temetése Ajnácskőn lesz oct. hó 26-án d. u. 1 órakor. * A temetésre oct. 26-án pénteken díszes és nagyszámú közönség indult a fővárosból a reggel 7 órai vonattal, — köztük az Erdélyből érkező s a fővárosból a temetésre menő küldöttségek tagjai, és pedig a Magyar Tud. Akadémia részéről Szász Károly és Keleti Károly, a M. Történelmi Társúlat részéről Zsilinszky Mihály, Csontosi János, Fejérpataky László, Szádeczky Lajos ; a belügyminisztériumból : Beniczky Ferencz államtitkár ; a szabadelvű kör részéről György Endre orsz. képviselő, továbbá a közlekedési minisztérium, a földmivelési minisztérium, az erdélyi egyházkerület, az erdélyi gazdasági egylet, az országos gazdasági egylet, a Kemény Zsigmond társaság képviselői. Gömör hírneves várai, Salgó, Somoskő, Fülek alatt elhaladva, d. e. 11 órakor a szintén történeti nevezetességű s társulatunkra immár gyászos és kegyeletes emlékű Ajnáeskő vára alá érkezett a vonat, a honnan kocsikon folytatták a küldöttségek az útat a kies völgy ölén épült fürdő-telepig, a melynek legfelső szögletében állott a megboldogúlt kedvelt tusculanuma, oly keresetlen, hivalkodás nélküli nemes egyszerűségben, mint maga volt a megboldogúlt, a ki immár ebédlője termében feküdt a ravatalon. A díszes koporsó el volt halmozva szebbnél szebb koszorúkkal, melyekkel a szeretet és tisztelet utolsó adóját róvták le az elköltözött iránt rokonai, barátai, tisztelői. Egy órakor kezdődött a temetés. A koporsót kivitték az úri lak udvarára, melyet az ország minden részéből s a vidékről nagy számmal összegyülekezett közönség egészen ellepett. A ravatal előtt rendjelei s a családi czímer voltak elhelyezve, míg a koporsót egészen elfödték a koszorúk. A rimaszombati polgári dalkör gyászdala nyitotta meg a temetési szertartást. Azután Szász Domokos erdélyi ev. ref. püspök mondott a meghatottságtól rezgő hangon, de hatalmas szónoki erejével mély megindulásán uralkodni tudó lendülettel, egy szép imát, melyben meleg szavakkal emlékezett meg az elköltözött érdemeiről s nemes irányú munkás életéről. Utána Szász Károly ref. püspök mondott meleg búcsúztatót. Kiemelte, hogy a koporsó előtt fájdalmas szivvel tehet tanúságot arról, hogy az elhúnyt igazi ember volt, ki mint fejedelmi törzs hajtása, nem becsülte túl vele született rangját, hanem a nemes törekvésű munkában
