Századok – 1888

Tárcza - A M. Tört. Társúlat - 865

TÁRCZA. 869 kereste s találta büszkeséget, élete ezélját. A szülei házban csaknem polgári egyszerűségben s puritán szigorban nevekedve, mindvégig polgári s puritán egyszerűségű maradt jelleme is. A szónoki hévvel beszélő püskpök szavai mélyen meghatottak mindenkit ; s midőn végül a szegény öreg édesanyáról emlékezett meg, a ki nem is sejti fia halálát, sőt naponként várja, hogy őt meglátogatja nagyenyedi magányában, mint azt ez őszre igéré : sem a szónok, sem a gyászoló közönség nem tarthatá vissza könyeit. »Oh, te jó öreg asszony! 83 éveddel — igy végzé beszédét — neked sejtelmed sincs róla, hogy mi most téged emlegetünk, fiad — büszkeséged — ravatala fölött. A szél, mely a Kárpátok alól fú, három nap és éjjel folyvást zörgeti az ablakodat ; — te nem tudod, miért. Környezeted, jó gyermekeid, gyöngeséged iránti tiszteletből elhallgatták előtted a valót. Ne is tudd meg e földi testben, csak várd öt mindig, hogy ismét meglátogat. . . Nemsokára viszont fogod látni — ott, a hová ő máimegérkezett.« Miután a dalkör még egy búcsú-éneket zengett, megindult a menet a gesztenyefasor sétányán végig, de nem a temetőbe, hanem a park egyik többszázados tölgyfája alá, melyről a monda azt regéli, hogy a honfoglaláskor ültették s melynek terebélyes ágai alatt, (a hol életében annyiszor pihent) örök álmát aludni óhajtá a megboldogúlt. Itt a sír szélén még egy gyász-ének hangzott el, mire György Endre, a szabadelvű párt, Zsilinszky Mihály az Akadémia és Történelmi Társúlat, Tisza László az erdélyi gazdasági egylet nevében búcsúztak el a sirba szállótól. Zsilinszky beszéde így hangzott : Mélyen tisztelt gyászoló közönség 1 Kedves halottunk porhüvelyét eltakarják szemeink elől a virágkoszorúk. Lelki érdemeinek, nemes szivének és áldásos működésének azonban ezek a koszorúk a legékesebben szóló tanúbizonyságai. Elhangzott az egyház szolgájának búcsú-szava szeretett főgondnoka felett ; elhangzott a gyászoló rokonok fájdalmas sóhaja a feledhetlen családtag felett, — és elhangzott a párttag és a barát szava az államférfiú felett : hadd rójuk le mi is, a magyar tudományos akadémia és a magyar történelmi társulat küldöttei e társaságok nevében a végtisztességnek és hálának szomorú adóját. Er. Kemény Gábor elhunytában a magyar tud. akadémia tiszteleti tagját, a történelmi társúlat pedig elnökét, vezérét, siratja. A hazai történelem neki nemcsak szövétnek volt, mely a multat bevilágítja, hanem az életnek valódi mestere, mely nemes tettekre buzdítá őt. Mi láttuk őt bérezés kis hazájában feltűnni, s ifjú lelkesedéssel és férfias komolysággal kutatni és tanulmányozni к A nemzetek fejlődésének* tényezőit és törvényeit ; láttuk »a XIX-ik század uralkodó eszméiben« elmerülni s a nemzetiség és szabadság bajnokaként fellépni ; láttuk őt »Helyzetünk és jövőnk« felett keseregni — és végre láttuk őt a legmagasabb polezon el nem szédülni, hanem a haza közszolgálatának fáradalmaiból, a politikai és parlamenti harezok küzdelmeiből kibontakozva, sietni a szellemi műveltség csendes harezosai közé, hogy tehetsége szerint emelje a haza fényét és jövőjét biztosító magyar culturát, hogy tevékenységével példát adjon az igazi^honszeretetben.