Századok – 1888

Tárcza - A M. Tört. Társúlat - 865

TÁRCZA. 867 A bekövetkezett mozgalmas idők e fényes siker után még inkább besodorták a politikai küzdelmekbe. Azonban sem polémiája báró Eötvössel (»Die Garantien«-re válasz, a »Néhány szó« s »Még egynehány szó«), sem szoros összeköttetése a Pesti Naplóval, sem a Korunk megalapítása, sem részvétele a kiegyezési munkákban, sem országgyűlési elfoglaltatásai nem vonták el a történet-politikai tanulmányoktól. Még azután is, hogy előbb államtitkárrá, utóbb miniszterré lett, minden megtakarított idejét történet-politikai tanulmányokra fordította. Lépést tartott a tudomány haladásával, nemcsak a hazai, hanem az európai történet újabb kimagasló termékeit figyelemmel kísérte. Sokszor volt alkalmam beszélni vele a történetírásban felmerült újabb irányzatokról. Tájékozottsága s otthonossága a kérdésnek még részleteiben is, meggyőzött arról, hogy az alapvető s a fontosabb munkákat figyelemmel kiséri, beható észrevételei pedig mutatták, hogy elmélkedett is azok felett. S ha olykor kérdeztem, hogy miért nem szakít időt eszméit papírra vetni ? Majd eljön annak is az ideje ! mondá. Csakugyan eljött ideje akkor, midőn a korona tanácsából kilépve, nyugalomba vonúlt. De ez nem volt az igazi idő. Néhány hóval utóbb gyöngélkedése, mely korábbi keletű volt, súlyosabbra fordúlt. Erős szervezete daczolt a kórral s ő nem tartotta végzetesnek. Erős kötelességérzete nem hagyta pihenni. Megjelent a fontosabb akadémiai üléseken, elnökölt társúlatunk ülésein, leútazott Kolozsvárra, hogy a ref. consístoríum s a gazdasági egyesület gyűlésein elnököljön — mígnem ereje megtörött. Sok szép terve, sok szép eszménye, miket a jövőre alkotott, s mintegy programmúl tűzött maga elé, vele együtt a sírba szállt. Sz. S. Báró Kemény Gábor váratlan halálának hírére a társúlat titkára tüstént választmányi gyűlést hívott össze okt. 24-én szerdán d. u. 5 órára az egyetemi könyvtár helyiségébe. A gyászoló igazgatósági tagok, a kik e meghívás alkalmával értesültek szeretett elnökük elhunytáról, szép számmal jelentek meg a gyűlésre, melyen Pulszky Ferencz alelnök részvétteljes meleg szavakkal emlékezett meg br. Kemény Gábor gyászos elhunytáról, s végül felhívta a titkárt, hogy tegyen jelentést a tett intézkedésekről s javaslatot a társúlatnak a temetésen leendő képviseltetését illetőleg. A titkár erre jelenté, hogy a szomorú hír vétele után tüstént gyászjelentőt nyomatott s díszes babér-koszorút rendelt meg, eme felírással » А M. Történelmi Társúlat, elnökének, Gy erőmonostori báró Kemény Gábornak.« Jelenti továbbá, hogy a temetés oct. hó 26-án (pénteken) d. u. 1 órakor lesz Ajnácskőn s indítványozza, hogy a társúlat képviselőket küldjön a temetésre, a kik ott a gyászoló családnak a társúlat részvétét is tolmácsolják. A választmány helyeslő tudomásúl vévén a tett intézkedéseket, a temetésre képviselőkül kijelöli Zsilinszky Mihály vezetése alatt Csontosi János, Fejérpataky László és Szádeczky Lajos ig. vál. tagokat. — Emlékbeszéd tartásáról később fog intézkedni. * 57*