Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ZSILINSZKY MIHÁLY: Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer haupstädt. Gemeinde. Der Pester evang. Kirchengemeinde geschildert von E. A. Doleschall 80

TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 tót híveit az anyaegyház iránt. Tót kántortanítót és külön tót papot követeltek. Lassankint felbomlott az egyetértés. A németek és magyarok Kollárban félelmes ellenfelet találtak, akinek működése mindenütt nyomokat hagyott maga után. A harcz kikerűlhetlenné vált. Kollár, mivel nem kapott az egyháztól illő lakást, szokatlan módon lemondott a helyettes lelkészségről. Ez még inkább felizgatta a tótokat, akik aztán a németektől elszakadva Kollárt nagy lelkesedéssel rendes papjokúl választották. Ezzel a szakadás, mely rendkivűli izgalommal járt, megtörtént 1824-ben. Tíz évig tartott az elkeseredett háború, mely időt Doleschall méltán nevezi a pesti ev. egyház legszomorúbb időszakának. Végre is a magyar udvari kanczellaria döntötte el a harczot Radvánszky Antal kiküldött kormánybiztos által. Ezen harczokból nőtte ki magát, úgyszólván, a külön magyar gyülekezet is. A hazafias egyháztagok becsületbeli kérdéssé tették, hogy a magyar fővárosban külön magyar ev. gyülekezet is legyen, és hogy az evangelium azon a nyelven is hirdettessék, melyet a társadalom, az irodalom és az országgyűlés oly élénken felkarolt. E magasztos hivatás betöltésére senki sem volt oly nagy mértékben hivatva, mint dr. Székács József, aki 1837-ben első magyar papnak megválasztatván, új korszakot jelez a pesti ev. egyház történelmében. Rendkívüli szónoki adománya, alapos tudományos képzettsége, és szeretetreméltó modora által csakhamar megteremtette magának a közönséget. A főváros művelt közönsége valláskülönbség nélkül sietett az ifjú magyar lelkész meghallgatására, aki aztán az »ország papja« czímével tiszteltetett meg az őt üdvözlő kath. főpapok által. Hivatalát a pesti ev. egyház fenállásának félszázados ünnepén kezdte meg. Hogy most egy másik félszázad lefolyása után, a magyar egyház oly hataln as Sionná nőtte ki magát, az leginkább az ő és közvetlenül utódjának, a geniális Győry Vilmosnak érdeme. A német anyagyülekezet, melynek lelkészei között még Láng Mihály kiváló alakja köti le Doleschall művének olvasóit, jóformán egymaga beszélhet százéves múltról, — s a különálló tót és magyar gyülekezetekre méltán úgy tekinthet mint nagykorúvá lett és külön családot alapító gyermekeire. Az utolsó félszázad tényezői jobbára még most is élnek ; munkálkodásuk eredményei ismeretesek. Szabad legyen remélnem, hogy a nagyérdemű szerző engedve a közóhajtásnak magyar nyelven is közzé fogja tenni jeles dolgozatát, melyet e töredékes sorokban inkább csak ismertetni, mint bírálni óhajtottam. ZSILINSZKY MIHÁLY. 6*