Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - I. közl. 812

DÁK ITÁP.ORÚI. 821 Trajánt 97-ben adoptálja Net'va, s ezzel oszlani kezd a homály mely a nagy ember élettörténetének első részét födi. Nerva és Traján között nem volt semmi rokonság *), s arról sem értesülünk, vájjon volt-e közöttök előbb baráti összeköttetés. Nem ismerjük az okokat sem, melyek a császárt e nagy elhatáro­zásra birák. csak annyit tudunk, hogy a nagy tekintélyű, a köz­szeretetben álló L. Licinius Surának volt némi része a világra­szóló eseményben.2) Traján hálás volt irányában mindvégig. Nerva elhatározását, örömrivalgással fogadta az egész biro­dalom, remélve várva, hogy Traján rendet tud teremteni, s az egykorúak előtt feledhetetlen volt a nap, melyen a tisztes ősz, be­teges császár a Capitoliumba ment, s ünnepélyes, a mély megille­tődéstől remegő hangon monda az összesereglett óriás néptömeg­nek : — »Én fiammá fogadom M. Ulpius Nerva Trajanust« 3) E szavakat a roppant tömeg kitörő lelkesedéssel fogadta. Mindenki jobb idők előhírnökének, felsőbb hatalom inspiratiójának tekintő azokat, és isteni kinyilatkoztatásnak midőn a császár Jupiter Capitolinus. fölséges oltárára letevé a Pannoniából érkezett babér­koszorút. Atalános volt a hit és meggyőződés, hogy a dunamel­léki vészteljes háborút csak azért támaszták az istenek, mikép a, mérhetetlen, de megrendült impérium Traján kebelén találhasson menedéket.4 ) »Az istenek tevék, hogy a győzhetetlen császár föl­emeltetését a győzelem symboluma diszítse.« 5 ) Nerva sajátkezűleg irt levéllel tudósítá Trajánt az adop­tióról, s a megbántott Ohryses Appolóhoz intézett szavaival : »Tíaetav Aavaol è|ià Báxpua soie. ßeXeaaiv« e) szólitá föl, hogy büntesse meg a praetorianusokat. Trajánt készületlenül találván о hir, vonakodott elfogadni az adoptiót, míg a senatus is meg nem erősíté.7) Ez megtörténvén, szívesen vevé a moesiai sereg gratulatióját,melyet kisöccse Had->) Plin. Paneg. c. 7. Nulla adoptati cum eo qui adoptabat cognatio. Aurel. Vict. Epit. 13. Hic ob honorem Surae, cuius studio impérium arripuerat, volacra condidit. Dio Cassius RS, 3. 4) Plin. Paneg. 6. Bxpectatum est tempus, quo liqueret non tarn acce­pisse to, beneficium quam dedisse. Oonfugit in sinum tuum concussa respub­lica. Jellemzően mondja Eutropius VITT, 1. Reipublicae divina provisione consnluit Trajanum adoptando. b) Plin. Paneg. c. 8. Adlata erat ex Pannónia laurea, id agentibus diis ut invicti imperatoris exortum victoriae insigne decoraret. Hanc, impe­rátor Nerva in gremio Jovis conlocarat. — V. ö. c. 16. ') Homer : Ilias, I— 42. P.oszulják meg nyilaid könnyeimet a Danaokon, ') Plin. Paneg. c. 9. Ut, vero ad te fortunae tuae nuntius venit, malebas quidam hoc esse quod fueras, sed non erat, liberum. V. ö. с. 10. Ad hoc audiebas senatus populique consensum. Non unius Nervae iudicium illud. illa electio fuit. Nam qui. ubique sunt homines, hoc idem votis expetebant,

Next

/
Thumbnails
Contents