Századok – 1888
Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - I. közl. 798
806 RÉV A Y KATA SZIDÓNIA halála sem következett be váratlanul, Kata Szidónia mégis nagyon aggódott férjéért, bogy e kettős csapás meg fogja viselni, sietett is haza felé Sz.-Jánosról, nehogy mint levelében irja — valamiképen megártson neki a bú. Ez a nő nem tartozott nemének azon gyönge teremtései közé, kiknek cs.ik könnyei vannak a megpróbáltatások közepette ; a legválságosabb pillanatokban, veszély idején, midőn valóban férfierő s bátorság kellett ahhoz, hogy el ne veszítse fejét, szilárdul megállotta helyét, nyugodtan rendelkezett mindenről, figyelme a legcsekélyebb dolgokra is kiterjedt, s a fájdalom nem törte meg, de fölemelte őt s még jobban megszilárditotta benne a hitet. Ez volt az ő egyedüli erőssége, melynek bástyái mögé vonulva, megadással tűrte a sors csapásait, s mely egy szebb, boldogabb jövendő jövetelével biztatva megóvta őt a kétségbeeséstől. Egy főúri temetés a XVII-ik században gyakran hónapokig foglalkoztató a gyászoló családot. - Míg az ország minden zugába szétküldött meghívókra az atyafi?.k, a résztvevők lassanként összegyülekeztek, elég dolgot adott a koporsókövek, czimerek és zászlók elkészítése, a hiútoknak fekete posztóval való beboritása, a genealógiai adatok feldolgozása stb. A jobbágyokat ilyenkor rendszerint megrótták, egyik falu népe vadakat, másik bort és lisztet adott a torhoz, harmadik a vendég lovak számára szénát, zabot tartozott beszolgáltatni stb. Meghitt embert küldtek Bécsbe vagy Pozsonyba, a családtagok, szolgák s az elmaradkatlan frájezimereh számára (ha nő volt a halott, ezek közül minél többet öltöztettek feketébe, annál tisztességesebbnek tekintették a temetést) gyászruhának való posztót, fűszerszámot stb. vásárolni s egyes helyekre, kol a temetésre utazók állomást tartottak, élelmi szereket szállítottak ; s ha már mindezzel elkészültek, még arra is gondolni kellett a kesergő családtagjainak, hogy a temetést valahogy olyan napra ne rendeljék, mikor valami közel fekvő várkastélyban vagy udvarházban lakodalomra készülődnek, vagy épen lakodalmat ülnek, mert lett volna akkor mit hallgatniok az emberektől; még a vasárnapot is elkerülték ha csak lehetett, mert a XYlI-ik századbeli etiquette, azt nem tartotta kifogástalan temetési napnak. Ily előzmények után nem fogunk csodálkozni azon, hogy Ostrosics Miklós még 1660. September havában elhalálozván, csak a következő év január közepén temettetett el, mint a hogy ezt a jó urnák születése és méltóságai követelték. Az Ostrosics családnak ebben az időben bőségesen kijutott a gyászból ; még le sem tehették azt Miklós ur után, mikor már az 1661-ik év őszén Kata Szidónia édesanyjáért, Bévay Pálnéért kellett ismét felölteni.