Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - I. közl. 798

LEVELEI FÉRJÉHEZ. 805 örökösen beteg volt az Isten adta s messze földön hasztalanul kerestek doktort, a ki segíteni tudott volna rajta. Dúsgazdag örökség nézett erre a gyermekre: az egész Ostrosics jószág, mely eddig háromfelé oszlott s köztük az illavai, ludányi s részben a nöágat is illető liptó-ujvári roppant uradalmak, anyjáról a szent-jánosi uradalom, a blattniczai s még tömérdek részbirtok. — A gondviselés azonban nem engedte, hogy ember kort érjen, s valóban mire a 30 esztendőt betöltötte volna, ha nem válik is épen belőlle »jószág nélkül való szegény legény « mint akkor nevezték,de régi nagy gazdagságának csak a híre maradt volna reá. Istók tehát szüntelenül betegeskedett, és sikertelen volt dr. Spindlernek minden nagy maga ajáidása, hasztalanul rendelte dr. Koh egyremásra a csodahatásu purgáló szereket, a tudós Askánius és Heuer doktorok is hiába kutatták fel tudományuknak gazdag tárházát, a gyerek napról napra »esztevérebb« lett, lépe és tüdeje dr. Spindler diagnosisa szerint mindig jobban keményedett, pedig szegény édes anyja Pozsonyba is felvitte, hogy az orvosok annál jobban forgolódhassanak körülette. 1660. junius havában szegény Istók már utolját járta s ugylátszik, az anya is lemondott a reményről : »Hagyjuk az ur Istenre — irja Pozsonyból férjének — ő a legjobb orvos, botból is élőt tehet, azt a szegény ártatlant, is meggyógyíthat, kit hiszem hogy meghallgatja az én imátságomat«. — De nem segíthetett rajta már az imádság sem ; rövid idő múlva elköltözött erről a világról, szüleinek örökös bánatára, pótolhatatlan veszteségére. Ostrosics sok ideig vigasztalhatatlan volt e csapás miatt ; az atya egyetlen gyermekét, a családfájára büszke fő-nemes őseitől öröklött fényes nevét temette sírba, mert — jóllehet mindketten fiatalok — a házastársaknak kevés kilátásuk lehetett örökösökre. Jellemző, hogy Kata Szidónia volt az, a ki előbb belenyugodott a veszteségbe, vallásos kedélye s az isteni gondviselésbe vetett rendületlen hite, vigasztalást nyújtott számára : »Édeském — irja férjének — az mi busulásunknak semmi hasznát nem látom, az ur Istenre hagyjuk magunkat. Igaz az Tsten, többet az emberre nem vet, csak az mit elviselhet /« Az 1660-ik esztendő azonban még több kereszttel is látogatá meg a szegény fiatal asszonyt. — Alig temette el kis fiát, s alig épült föl maga is hosszas nehéz betegségéből, mikor férje testvérbátyja, a korona őr Ostrosics Miklósnak halálhírét tudatta vele Szent-Jánosra.*) Miklós ur már régóta betegeskedett s így 1) Özvegye gr. Kollonics Ludmilla s első feleségétől származott kis Borbála uevü leánya maradt utánna árván. — Borbálát 1667. febr. 21-én Kata Szidónia gondviselése alól Bethlen Farkas vitte haza, mint feleséget.