Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyar elemek az oláh nyelvben írta Alexics György 750

TÖRTÉNETI IRODALOM. 751 teit. Méltó tanítványa is neki Cihac, mondja Maniu.« Ezt írja Alexics munkájának 4-dik lapján. A »Századok« olvasói tudják talán, bogy nemcsak az oláh írók, hanem a magyar írók is szidják Hunfalvyt. Ezek azt vetik szemire, hogy meghamisítja a magyarok történeteit, mert megmutatja, hogy a hunok nemzetiségéről nem tudunk, nem tudhatunk semmit, s hogy a magyarok oly kévéssé származhattak a hunoktól, kik a magyarok előtt 300—400 száz évvel előbb tűntek le a történelem szinpadjáról, mint például a Bodrog folyó nem származhatik a Tiszából. Az oláh írók pedig azt vetik a szemire, hogy nem hiszi az Anonymus elbeszéllését, mely szerint Gelou, Glad, Men-Marót oláh fejedelmek valának, midőn a magyarok ide érkeztek. Az Anonymus nem ismeri sem Arnulf császárt, sem a morva fejedelmetSzvatoplukot,sem a hatalmasbolgár uralkodót, Simeont ; tehát nem ismeri a magyar megszállás korának kiváló történeti személyeit ; viszontag az Anonymus személyeit nem ismerik azon kornak se byzantinus vagy görög se nyugati vagy latin iróji. Hunfalvy megmutatja, hogy az Anonymus IV. Bélának notariusa lévén, könyvét V. István, IV. Béla fijának vagy III. Kún László, IV. Béla unokájának uralkodása idejében írta meg. Azért dicsőíti annyira a kűnokat. Általában az Anonymus a XIII. századnak társadalmi és birtoki viszonyait a IX. század végébe, Árpád korába, helyezi. Az oláh történet-írók, talán kivétel nélkül, azt tanítják, hogy az oláhok Trajanus idejétől fogva birják Erdély országot, a mit épen és csakis az Anonymus elbeszéllésével bizonyítanak. S hogy a való történelem hézagait kitöltsék, azaz, hogy a mit a történelem nem tud, ők mondhassák el : nagy latin míveltséget, kifejlett egyházi hierarchiát, latin irodalmat költenek, s büszkék a költeményökre. Hunfalvy elakarná fogadni a szép költeményt, ha megegyezne a magyar és az oláh nyelvek tanúbizonyságával. Meg van ugyanis győződve, hogy a nyelvek nem tudnak hazudni, s nem csalatkozhatnak: ellenben a krónika-írók nagyon könnyen csalatkoznak, s nem egyszer, akarva nem-akarva hazudnak is. Elfogadva az oláh írók állításait, hogy az oláhok Trajanus gyarmatosainak közvetetten és szakadatlan utódjaik, s elfogadva, hogy ezen »dák-románok« latin irodalommal, latin míveltséggel birtak : annak okvetetlenül látható nyomai volnának a magyar nyelvben. De mit mutat a magyar nyelv ? Pozsonytól és Soprontól kezdve egész a Székelység és Csángóság legkeletiebb határáig ugyanazon szláv vendégszókat mutatja mind a közbeszédben, mind az irodalomban. Tehát a magyarság mind a Királyhágón innen, mind túl csak szláv népségre talált, mikor ide érkezett. Mert ha a Királyhágón túl oláh vagy rumuu népségre, még pedig latin