Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Br. ROSZNER ERVIN: Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk írta Ozorai József 71

71 TÖRTÉNETI IRODA LOM. nyújt, melyet Ők teljességgel nem ismernek, oly merész önhittséggel, mint Wolff tanár tette, vitát nem kezdenek, számot vetvén —a mint Horatius írta — magukkal aziránt: Quidvaleanthumeri, quid ferre recusent. A szászok illető szakközlönyében németül levén e válasz írva, azt hiszem, bővebb megismertetésével a történetirodalom és olvasó közönség érdekét mozdítottam elé. JAKAB ELEK. Az egyházi vagy praediális nemesek cs birtokuk. Jogtörténeti tanulmány. Irta Ozorai József jogtudor, primási levéltárnok. Esztergom, 1887. A praediális nemesség intézménye még soha sem volt oly beható részletességgel s oly jelentékeny adatkészlettel tárgyalva, mint Ozorai jelen tanúlmányában, s már ezért is őszinte elismeréssel kell adóznunk szerző szorgalmának és lelkes buzgalmának, midőn nem kiméivé időt és fáradságot, jogtudományunk e régi hézagának pótlására vállalkozott. Szerző mindenütt alapos képzettségű, világosan gondolkozó főnek mutatja magát s tanulmánya általában szép magyarsággal és sok helyen nemes lendülettel van írva. Némely kérdésre nézve eltérők ugyan nézeteink s a mint az illető §§-ok ismertetésénél ki fogom mutatni, szerzőnek némely következtetései téves eredményre vezetnek, de egészben véve mégis arról fogunk meggyőződni, hogy igen érdemes munkával van dolgunk. Ozorai azzal kezdi taníilmányát, hogy az egyházi nemesség eredetét és történetét fejtegeti, s midőn annak bizonyításával foglalkozik, hogy a praediális nemesség első alakúlását Szent-István korában kell keresni, igen helyesen emeli ki, hogy Szent-István katonai reformjai nem a külellenségtől való félelem által voltak sugallva, mert e nagy király uralkodása alatt egyik szomszéd sem zavarta meg az ország békéjét, hanem e reformoknak czélja a kereszténység védelme volt s e czélra alakúit úgy a királyi, mint az egyházi várjobbágyság. Szerző eme fejtegetései után annak bizonyítására tér át, hogy régente nem csak az esztergomi érsek, a győri püspök és káptalan, a zágrábi és a szent-mártoni főapát, vagyis nem csak azon főpapok birtak praediális nemesekkel, kik eme kiváltságukat a jelen század közepéig is megőrizték, hanem régente minden magyar főpapnak volt kiváltságos katonasága. Szerző ennek bizonyítása czéljából, számos régi oklevélre hivatkozik, melyekből kitűnik, hogy kiváltságos katonasággal birt az említetteken kivűl a kalocsai érsek, az egri, pécsi, nyitrai, székesehérvári és veszprémi püspökök, a zalai monostor, a sz.-benedeki