Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Br. ROSZNER ERVIN: Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk írta Ozorai József 71

72 TÖRTÉNETI IRODA LOM. egyház, a tihanyi és szegszárdi apátságok. Részünkről még hozzácsatoltunk ez adatokhoz egyet, mely a nagyváradi püspökségre vonatkozik. Emez okmány 1276-hól való s ama jobbágyokról szól. »qui cum Episcopo Varadiensi, prout est et fuerit pro tempore, in expeditione regali exercituare debent.« (Fejér: Cod. dipl. V. II. 333.) Egyébiránt pedig helyes szerzőnek ama következtetése, hogy az egyházak katonatartási joga általános politikai okokon alapúi; s épen azért nemcsak egyes egyházaknál fejlődött ki. hanem általánosan minden egyháznál. Másrészt azonban nem fogadhatjuk el szerzőnek amaz állítását, hogy a főpapok bandériumai állandó hadsereget képeztek volna. Igaz ugyan, hogy szerző egy helyen (56. 1.) azzal a fentartással él: »a mennyiben állandó katonaságról e korban (t. i. az Anjouk korában) egyáltalán szó lehet«, de későbben mind erősebben hangsúlyozza az állandó katonaságot, s élesen kikel Salamon Ferencz ama véleménye ellen, hogy a főpapok béke idején nem használatra, hanem csak fitogtatásúl tartottak katonát. Megengedem, hogy a fitogtatás szó nem helyesen van választva, de azért még sem lehet tagadni, hogy Mátyás király fekete serege volt hazánkban az első katonaság. Az Ozorai által sokszor idézett Timon János is csak mint fölkelő csapatokról szól a praedialistákról, midőn igy jellemzi őket: »qui tempore generalis regni consurrectionis consurgere et militare volent.« A 90—95. lapon szerző elősorolja és magyarázatokkal kiséri a praedialis nemesek kiváltságait, számos adattal egészítvén ki Kelemennek e tárgyra vonatkozó fejtegetéseit. A 95 99. lapon következik a kötelességek ismertetése. Szerző különbséget tesz jogi és morális kötelességek közt, de a mit morális kötelesség gyanánt sorol föl, nézetem szerint szintén jogi kötelesség jellegével birt. Egyébként a kötelességekről szóló rész is igen elismerésre méltó fejezet. A jogok és kötelességek ismertetése után következik ama kérdésnek felvetése, hogy mikép volt megszerezhető az egyházi nemesség? Szerző e kérdésre olykép válaszol, hogy az egyházi nemességnek egyedüli rendes szerzésmódja a főpapi adomány volt. Ez pedig kétféleképen történt. Lehetett az adomány tiszta, — mikor az adományos az egyháznemesi telket egyenesen a főpap kezéből kapta, a mi adománylevél kíséretében történt. És lehetett vegyes, mikor a birtokot örökvallás utján szerezte s az örökvallásra főpapi megerősítést nyert. Az adományozás jogát a főpapi szék üresedése esetén a király gyakorolta a királyi kamara utján. Szerző ezután megtámadja Kelemen tanát az an tiqua destinatioról, melynek értelmében a főpapnak adományozási joga ama telkekhez van kapcsolva és korlátolva, melyek már rég időktől