Századok – 1888

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Patócsy Ferencz - II. közl. 714

PATÓCSY FERENCZ. BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. III. Erdélyben ezzel Izabella ügye el volt intézve. A rendek és a barát hűsége, legalább szóval, biztosítva volt. Most Patócsynak a magyarországi vármegyék rendeinek hűségét kellett megnyernie a királyné részére. Deczember 29-kén Petrovichcsal és Práterrel Táradra sietett, hová a már fent nevezett kilencz vármegye rendei 1543. január tí-kára Fráter György mint helytartó által országgyűlésre voltak összehíva. De a rendek, kik között Somlyay Mihály és Bornemisza Pál, Ferdinánd király udvari titkára is látható volt, nem voltak hajlandók elszakadni Ferdinándtól ; sőt ellenkezőleg Báthory András ösztönzésére ismételten hűséget fogadtak Ferdinándnak. Azonban Fráter György nem nyugodott. Egy hó múlva, február 11-kén Gyulára hivta össze a nevezett vármegyék rendeit, tehát Patócsynak azon várába, mely felett már folyt az alkudozás Ferdinánddal. A hangulat azonban itt is a lehető legrosszabb volt. Maga Patócsy nem is sejtette, hogy a köznemesség annyira el legyen keseredve és annyira ellene hangolva, mint ahogy tényleg volt. Azt lehet mondani, hogy az összes tiszavidéki vármegyék köznemessége lázadóbau volt. A jobbágyság nein győzte a nagy adót fizetni és a tőle követelt mindenféle szolgálatokat teljesíteni. Az ellenkirályok változó uralma iszonyú súllyal nehezedett a népre ; mert minden győző először is katonasága részére adóztatta a népet; azután gondoskodott arról is,hogy az utána következőknek semmi se maradjon. A főnemesség teljesen érzéketlen volt a nép és a köznemesség nyomora iránt. A Patócsyak, mint Békés, Arad és Zaránd főbirtokosai, rendesen távol voltak e vidékről. Ferencz, amint láttuk, többnyire a királyné közelében tartózkodott ; sokszor hónapokon át Erdélyben volt, s ha visszatért is e vidékre, több gondot okozott neki a barát, mint a népnek nyomora. A gyulai országgyűlésen ezen viszonyok keserű kifakadá-