Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

AZ ÁL.-BRANKOVICSOK. 695 jaiban oly változatos, oly tanúságos képet nyújt a török birodalom hanyatlásáról, melynek párját hiába keresnők. A fejedelemség, mint török hűbér-tartomány, a mindinkább erőre kapott császári hatalommal szemben nagyon kényelmetlen helyzetben volt. Sokkal közvetlenebb kötelékek fűzték a törökhöz, semhogy rögtön és nyíltan a császárhoz pártolhatott volna, de a politikai eszély a bécsi udvarhoz való csatlakozást követelte. Ilyetén viszonyok között a diplomaták vitték a főszerepet. Éles látású, gyors eszű embereket kellett alkalmazni, kik úgy Bécsben, mint Konstantinápolyban azonnal fölismerjék a helyzetet és utasítások nélkül is tudjanak intézkedni. Egész sora az ügyes diplomatáknakállottelőekkép, kiknek megvan az az érdemök, hogy a legnehezebb viszonyok között oly sokáig elodázták a végső katasztrophát. Ennek a diplomácziai iskolának egyik kiváló tagja az ifjú Brankovics György, ki tizenegy évet töltött erdélyi fejedelmi szolgálatban. 1663-ban a török nagyon sürgetvén az erdélyi adó-hátralékot, Daczó János, előkelő főember neveztetett ki portai főkövetté, »deák«-okúl melléje adatván1

) Rozsnyay Dávid s a törökül jól tudó jenéi2) Brankovics György. A török deák az erdélyi diplomáczia rangfokozatában a tolmács szerepét vitte, személyesen részt vett minden alkudozásban, ő járt informálni, fordította az ügyiratokat s ha arra valónak és megbízhatónak mutatkozott, gyakran önálló megbízásokat is kapott. Fizetésök nem volt uagy,8) legföljebb 300 frtra ment, nagyon meg kellett tehát válogatni az embereket, nehogy pénzzavaraikban » baksis «-t fogadjanak el. A Daczó-féle követség magával vivén az adóhátralék egy részét, 1663. május havában érkezett Temesvárra Ali szerdáihoz, ki az érkezetteket Belgrádba, a közeledő nagyvezér elébe utasította. Brankovics Belgrádon találta Jankó Péter kapitihát (vagyis ügyvivőt) s ezzel előre ment Konstantinápolyba. »De nem sokáig tolmácsoskodék (t. i. Jankó), mert szegény Jankó Péter uram Rozsnyäi Dávid tört. ruarad. Kiadja Szilágyi S. 7. 1. 2) Török-Magyarkori Államokmánytár, szerk. Szilády Áron ós Szilágyi Sándor. IX. 437. 1. 3) Rozsnyai Dávid conventióját 1. a »Magyar Könyvszemle« 1887. évfolyamában.