Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

69(1 THALLÓCZY LAJOS. akarván vagy jóakarókat, vagy inkább borivó barátokat szerzeni, kiivá szegény magát a világból, mert többi közt vendégeskedvén s ivó-társai eloszolván, maga igen ittason lefeküdt és szolgái reá nem vigyázván, szájjal a párnába fordúlt s ott fulladott meg.« A tizennyolcz éves ifjú elvesztvén főnökét, minden tanács és segedelem nélkül egy darabig önállóan vezette az ügyeket. Konstantinápolyban 1663-ban Remiuger és Kindsperg valának a császári követek, kik Panajot befolyásos szultáni tolmácsot a maguk részére vonván, igen jól voltak értesülve a birodalmi állapotokról. Utasításuk lévén, bogy a »török járom alatt nyögő összes keresztyénekkel« összeköttetést tartsanak fenn, ebbéli föladatuknak annál inkább tettek eleget, mert az elégedetlen szerb, oláh, bosnyák és albán elemek önkénytelenül is a bécsi udvarhoz fordúltak, mint természetes védőjükhöz. Midőn Brankovics bivataláuál fogva megismerkedett a császár követeivel, azonnal felajánlotta nekik szolgálatait, s ezek nem is utasíták vissza. Mehmed szultán ekkor Drinápolyban tartotta udvarát, s a külhatalmak követei oda jártak udvarlására, oda sereglének a birodalomból érkező előkelők és utazók. Többi között Maxim ipeki szerb patriárka is ebben az évben végezte zarándoklatát a szent sírnál s ismerni akarván a szultáni udvar hangulatát, szintén Drinápolyba ment, hol Panajot barátja beléavatta a császáriak lázítási terveibe s tudatta vele. hogy az erdélyi portai ügyvivő szerb előkelő családból való, ki •> hitsorsainak érdekei iránt melegen érdeklődik s a császári követek »kegyét« bírja. Ezen a réven ismerkedett meg Brankovics György a patriarkával, ki Brankovics Szávát, az erdélyi metropolitát személyesen ismervén, teljes bizodalommal viseltetett az öcs hánt is. Brankovics György ez események után húsz évvel elbeszéli, hogy Maxim patriárka megismervén őt, meggyőződött, hogy Brankovics György, híres deszpotának törvényes utódját látja maga előtt, s benne megtalálta a szerb nemzetnek törvényes fejét. Hogy ünnepélyes színt adjon ez elismerésének, a drinápolyi x) Rozsnyai i. m. 477. 1. A Török-Magyarkori Allamokmánytár VII. 434 — 5. 11. Brankovics Gy. egy 1662. sept. 19. kelt levelét közli; a datumnak hibásnak kell leuni (1663. helyett) mert Rozsnyai világosan írja, hogy Br. vele együtt 1G63. neveztetett ki (i. ni. 319. 1„ Szilágyi az előszóban 7. 1.)