Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - PAULER GYULA: Szent-Gellért csanádi püspök élete és művei írta Karácsonyi János 57

64 TÖRTÉNETI IRODA LOM. telni azt, mit már Büdinger. Marczaly elmondottak : de két anachronismus világos, s mikor szerző azokat elvitatni törekszik. (281. 2.) alig ismerünk rá arra az éles eszű, tiszta, gondolkodó elmére, melynek meggyőző világos fejtegetéseit a munka más helyein oly örömmel követjük. A legenda világosan már a keresztes háborúkról beszél, mikor a zarándokok harczolni mentek a szentföldre, s miután ájtatoskodtak és verekedtek, tértek vissza. Ilyesmiről csak oly iró írhat, ki már a 1096. után élt, sőt már el is , felejthette, hogy az efféle zarándokolások csak a XI. század végével kezdődtek. Szintúgy a mi a bolognai tnnűlásról mondatik, csak oly írónak műve lehet, ki már a trivium és quadrivium tárgyai iránt nincs egészen tisztában ; ki már decretakról beszél, mi nem lehet csak Szent-Benedek szabályzata mert annak tanulása végett nem kellett volna Bolognába menni — s azért Gellértet már doctor decret.orumnak, theologiae magisternek nevezi. (C. 20.) г) Nem ide tartozik fejtegetni azt, vájjon a legenda most említett két részét már az előttünk fekvő mű szerzője egyesítve találta-e ? vagy csak ő fűzte össze ? — elég azt constatáluunk, hogy véleményeink szerint a legenda ép úgy compilatio, mint a képes krónika, bár kisebb tárgyra vonatkozik, kisebb szabású, és , szorosabban összefüggő, egységesebb irodalmi mű, mint a krónika. Elemei : a corsendonki kis legenda, a képes krónika vagy azzal a kérdéses rész tekintetében azonos valami codex, s némi régibb részben a XI. századig visszanyúló, talán már összefüggő legendába foglalt, vagy csak a XIV. századbeli iró által általában véve hiven kiírt, adatok. Teljes hitelt adhatunk tehát a legenda ama részeinek, melyek a XI. század viszonyainak megfelelnek, melyeket ujabb iró, ha koholni akar, máskép koholt volna. De természetesen nem terjed ki ez a legenda minden apró állítására, minden egyes concret esetére. Itt nem szabad felednünk, hogy nem szemtanúval van dolgunk, ki csak azt beszéli el, a mit látott, és ugy beszéli el, a mint látta : hanem egy későbbkori íróval, ki különböző elemekből állítja össze elbeszélését; ki kritikát gyakorol, combinálni kénytelen, s bármily csekély mértékben teszi azt, mégis ki van téve annak, hogy hibázik. Egy ily téves combinatiónak vagyok р. o. hajlandó tulajdonítani azt, hogy a pécsi püspököt Mórnak, a pécsváradi apátot Anasztáznak hivják. Absolute véve ugyan nem lehetetlen, hogy Szent-István korában két pécsi püspököt hivtak Mórnak, két pécsváradi apátot Anasztáznak, de nem is épen valószínű, s valóbbszinű a későbbi. író tévedésére gondolnunk. De már nagyon hosszura nyúl fejtegetésem. Eléggé világos abból, a mit mondtam, hogy igen sokat, mit a szerző a nagy legenda Endlichernél i. h. 230. 1.