Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - PAULER GYULA: Szent-Gellért csanádi püspök élete és művei írta Karácsonyi János 57

63 TÖRTÉNETI IRODA LOM. jából fontosabb a csanádi jelenet, mint Gellért életírójának szempontjából a krónikaíró megjegyzése egy budai templom existentiájáról. A mi pedig azt a nyomósabb ellenvetést illeti, liogy a legenda a krónika állítását Gellért rosacisi szerzetességéről ignorálja, az csak természetes egy oly műben, mely mindjárt elején hosszasan elbeszéli, mikép volt Gellért szerzetes, nem Rosacisban, hanem Yelenczében, a Szent György kolostorában. Áttérek már most a nagy legendának ama részeire, melyeknek forrását még eddig legalább, nem ismerjük. Ez a legenda legnagyobb és mondhatjuk legbecsesebb része, s áll az 1—12. fejezetből, a 14. egy részéből, a 15-ből s a 20--22. fejezetek részeiből. Ez nem képez azonban — bár külsőleg bizonyos írói egység lát, szik rajta — homogen munkát. Részei különböző értékűek. Azokról, melyek az ország megtérítésére vonatkoznak, a — nagy• jában s nem minden szóra, kifejezésre értve — 7—9., 11—12. fejezetekről, teljesen áll az a dicséret, melyet szerző az egész munkáról kifejez. Ezekhez adhatjuk még a 10. fejezetet is, melyet a Csanád nemzetség legendájának lehetne neveznünk, s mely eredetileg I önálló részletet képezhetett, legalább arra enged következtetnünk, I hogy mind ebben, mind a következő 11-ik fejezetben, külön-külön el van mondva, hogy a csanádi görög barátok az oroszlányosi kolostorba költöztek át. Lehet, hogy e részletek még a XI. században írattak, ámbár abból, hogy az elbeszélés hű, jól értesült, még azt, I hogy egykorú is — mint szerző teszi (268. 1.) — nem lehet, de nem is szükséges következtetnünk. Erre nézve csak a mű nyelve nyújtana megközelítő bizonyosságot, de a mit szerző erre nézve felhoz, nem döntő, nem zár ki más kort, mint a XI. századot. De anachronismust sem találunk e részben, kivévén talán a 15. fejezet1) amaz adatát, mi azonban az újabb író változtatása lehet, hogy Gellért Szent Istvántól 500 márkát kapott, holott márkáról ez időben még nálunk szó sincs, s e kifejezés csak Yak Béla korában kezd feltűnni, hogy még a XII. század egész folyamában is más kifejezésekkel váltakozva — csak a XIII. században legyen általánosan uralkodóvá, 2) Nem mondhatjuk ugyanazt a mi az anacbronismusokat illeti, a legenda ama részéről, mely Szent-Gellértnek velenczei, olaszországi életére vonatkozik. Nem akarom itt részletesen ismé J) Endlicher í. h. 224. 1. 2) Először említtetik a márka tudtommal, 1135-ben Fejér VII 5. 104. 1. III. Be'Ia korában 1194. a libra e's marka, még felváltva, mint egyjelentésíi használtatik Wenzel, XI. 57. és 59. II. A somogyvári 1091-iki oklevél (Fejér I. 468.) melyet külföldi külföldiek számára irt nem czáfolja meg ez állítást.