Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Magyarországi jogtörténeti emlékek összeállították dr Kolosváry S. és dr. Óváry Kelemen - I. közl. 541

543 TÖRTÉNETI IRODALOM. lását czélszerűnek ítélem. De az egész anyag feldolgozására, a helyhatósági szabályok czíme és neve meghatározására, úgy sziutén a közlések alakjára s hitelességére lényeges megjegyzéseim s szerzők technikai tárgy-kezelésétől eltérő nézeteim vannak, a miket a fennebb érintett okoknál fogva az ügy érdekében nyilvánosan elmondani jónak látom. Én is foglalkozván forrásművek kiadásával : saját tapasztalataim és mások figyelmeztetései folytán ily kiadványoknál a következő elvek követését tartom föltétlenül szükségesnek. Első elv: A forráskiadó köteles föltétlenül mindig eredetit adni; ha az bárhol létezik, fölkeresni, másolatát azzal összehasonlítni, s hogy azt megtette, kiadványában minden egyes közlésnél jegyzésben világosan kifejezni, útalva a levéltárra, a hol, s a levéltári jelzésre [signatura], mely alatt az megtalálható, azért, hogy aki meg akar róla győződni, megtalálhassa. Második elv : Eredeti hiányában köteles hivatalosan vagy illetékes egyének által hitelesített másolatokat közölni s ezt és azok hol megtalálhatását jegyzésben szintén határozottan kifejezni. Harmadik : Ha egyik sem létezik, akkor nyilik jog, a kénytelenség joga, egyszerű másolatot közölni, azt is világosan megmondva. Negyedik : a,z eredetit — legyen oklevél, törvényczikk, helyhatósági szabály, krónika, vagy bárminő forrásanyag — tartalmilag és alakilag teljes épségében kell adni, saját betüjegyeivel, ékezésével és központozásával, sem elől, sem végéD vagy közepén hozzá semmit adni vagy belőle elhagyni meg nem engedhető. A miről a közlő azt hiszi, hogy olvasóinak egy része meg nem érti, külön jegyzésben tegye érthetővé ; ha maga sem érti, tegyen kérdő jelt utána, figyelmeztetve másokat, hogy ha tudják annak jelentését, levélben vagy hírlapban közölhessék. Egészen elhallgatni ismeretlen szókat vagy kifejezéseket, s az olvasót bizonytalanságban hagyni, nem helyes. Az író könyvével a tanító tisztét gyakorolja — minden kötelességeivel és felelősségével. Ötödik : Koszul leirt szóknál, latinban [sic], magyarban [így] utántétellel kell kijelölni, hogy az az eredeti vagy másolat írójának vétsége ; jegyzésben meg is igazítható, ha a kiadó bizonyos felőle, hogy a leírt szó csak az lehet s az is akart lenni. Ezzel a közzétett oklevél vagy helyhatósági végzés használhatóbbá lesz. Hatodik : Helyhatósági szabályok | Statuta, Constitutiones] közlésénél a királyi kiváltságot, vajdai törvényszéki határozatot, fejedelmi táblai Ítéletet, annak kell czímezni és nevezni, a mik, a mi a szövegben foglaltatik, tehát kiváltság, vajdai határozás, fejedelmi tablai ítélet czímen és néven kell adni ; megcsonkítni, elejét, végét kihagyni nem lehet, mert az teszi egészszé és hitelessé. Az