Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Magyarországi jogtörténeti emlékek összeállították dr Kolosváry S. és dr. Óváry Kelemen - I. közl. 541

542 TÖRTÉNETI IRODALOM. áttanúlmányoztam, s azon reményben, hogy tán lesz valami használható bennök, észrevételeimet s hazai viszonyainkból elvont nézeteimet és javaslataimat itt adom elé. Aki a magyar történeti forrásközlések nagy mérvét, ellenben a feldolgozó történetírás mérsékelt arányát és lassn előhaladását 1851. óta komoly figyelemmel kisérte, lehetetlen, hogy ne vágyjék megérni az időt, mikor a forrásközlések legalább nagyjában bevégződvén : megírható legyen Magyarország Története, úgy, a mint arra az angol, franezia és német nemzet nagynevű történetírói az irányt és mintát már megadták. De nálunk még eddig sok a teendő, sok a kiadni való forrás. Nézzük a megtett útat, abból kitűnik, a mi még hátra van. 1851—52-ben, ama vészszel fenyegető korszakban, midőn Magyarországon minden szívet és lelket áthatott egy történeti forráskiadásra tömörült hazafias baráti körnek a történelmi munkásság megkezdését jelentő zászlójára írt ama jelszó : Peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit Magyarországon és Erdélyben mintegy szellemi villanyéríntésre megkezdődtek a seriptor-dk, krónikák, m. történelmi emlékek, Árpád- és vegyesházi, török s máskorszakbeli oklevéltárak kiadásai ; száműzötteink felkutatták és lemásolták az európai államlevéltárakban századokon át rejlett iratokat, követjelentéseket s más emlékeket, a mik aztán az Akadémia és mások kiadványaiban tétettek közzé. Ugyan ez időtájatt indult meg a monographia-irodalom, évről-évre bővítve történetforrásaink anyagtárát. Később az Akadémia kezdeményezte a Magyarországi és Erdélyi országgyűlési emlékek kiadása kettős vállalatát, mely történetírásunknak mély alapot s tágas látkört adott, s előtte új ismeretek gazdag bányáját nyitotta fel. A történeti források felfödözésének és nyilvánossá tételének e fokozatos és természetes menetét látva, minden szakember biztosra vehette, hogy a forrásközlés sorának nem sokára rá kell kerülni a törvényhatóságok helyhatósági szabályai összegyűjtésére és kiadására is. Az ismertetés alatti kiadvány e várakozások teljesülése, sokak sejtelmének megvalósulása. Atalában kimondható, hogy a szerkesztők vállalata szükséges és időszerű, s úgy jogi, mint politikai történetírásunkra nézve nagy az értéke. Előszavukban teljesen meggyőző alapossággal van feltüntetve az általuk közzétett helyhatósági szabályok fontossága és szükséges-volta. Azt, a komoly tárgyhoz illő nyomós bevezetésnek irányát és tartalmát helyesnek, a kettős tárgymutatót, a jogtörténeti magyarázó s útaló jegyzeteket a könyv igen becses részeinek tartom, az anyagnak a három alkotmányrészes nemzet területi, közjogi és történeti állása s időrend szerinti beosztását és tárgya-