Századok – 1888

Tárcza - Vegyes közlések - 487

TÁRCZA. 485 vett magyar históriai kép azonban kevés volt, — oly kevés, hogy ebből semmiféle következtetést sem vonhatunk arra, hogy hazánkban ennél több nem volna feltalálható. De valószínűen részint a hely szűke miatt, részint azért, mert csak mübecscsel bíró képekre lehettek tekintettel, nem vontak be a kiállítás keretébe az ősök képcsarnokainak kiválóbb darabjait. Az 1-ső kép az 1505-iki Andrássy apácza a XVII-ik század végén vagy a XVIII. elején készült. A kép jobb oldali belső felére rá van ragasztva egy czédula köv. felirattal : »B OSANNA VIRGO ANDRASI | ANA O.S. Dominíci obiit Man | tuae Anno 1505. Festum ejus | cum missa et officio celebra| tur 18 JUNY. | Magok ezek a betűk is a múlt századra vallanak. Különben is az egész dolog históriai lehetetlenség. Az 59-ik számú »Zrínyi a költő arczképe« nem a Zrínyié. Valami XVII-ik századi német professzor lehet. A 71 ik számú Kupeezky rézmetszete után készült mozaik: II. Rákóczy György. Ezt a képet az 1. Rákóczy Ferenczének tartják. Rendkívül érdekes a két Courtois kép: a 36-ik és 52 iki számú, melyeken magyar huszárok vannak a XVII-ik század második feléből. Egyike a legszebb képeknek Kupeezky saját arczképe (66. sz. gr. Andrássy Manóé) s II. Rákóczi Ferenczé, a kiállítás egyik gyöngye (gr. Keglevics Istváné), mely azonban nagyon elüt a fejedelem eddig ismert képeitől. Kupeczkynek fiatalkori arczképét Harkányi Frigyes állította ki (144.) A Zichy család birtokában Kupeczkytől három kiváló darab van (195, 197, 199,} melyek azonban nem magyar históriai tárgyúak. Mint authenticus arczkép és mint müdarab egyaránt becses a két Mányoky-kép báró Podmaniczky János (a nagytudományú főúr s Fessier barátja) és neje arczképe (báró Podmaniczky Géza tulajdona. 274. 282.) Gróf Berchtold négy genreképét a kuruezvilág idejéből (265—8) nem valami elsőrangú mester festette, de mindenesetre olyan ember, ki abban, amit látott, megtudta találni a jellemzőt. Ezek a képek s gróf Keglevich István Rákóczy Erzsébetje a legjellemzőbb históriai képek közé tartoznak. Hasonlag rendkívül érdekes Meytens Bánffy Dénese (gróf Bánffy György tulajdona, 318 sz.) s Riedinger József császárja magyar kísérettel (gr. Zichy Edmundé 225.) A nem magyar tárgyú históriai képek közt igen érdekes és szép a Medicis Katalin arczképe. (Henszlmanu tulajdona. 156.) De érdemesek a tanúlmányozásra azok a históriai csataképek is, melyeken nincsenek magyar katonák (pl! Kilényi Hugo Courtoisja, 159. egy másik Andrássy Manóé, 35) továbbá Rugendas törökje gr. Zichy J. 226), Riedinger II. Frigyese (Zichy Jenőé, 224). Modern képek közt sok mübecscsel bíró történeti arczkép van. De van ezek közt tábori kép is, mely méltó figyelmet keltett: Brandfól a tatárok tábora (Coburg herczegé, 472), melyről jellemzőleg inondá Keszler, hogy Brandt typicus tatárjai »majdnem magyarok, csupa erdélyi urak.« Valóban ez a tábor csekély módosítással egy erdélyi tábort is ábrázolhatna. •— A MAGTAR NYELVTÖRTÉNETI SZÓTÁR I. kötete sajtó alá adatott. Gyulai Pál titkár jelenté azt az Akadémia apr. 23-iki ülésében. Evek hosszú sora fáradalmas munkájának eredménye e szótár, melyen egy egész SZÁZADOK. 1888. V. FÜZET. 32