Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyarország helynevei I. köt. írta Pesty Frigyes 448

452 TÖRTÉNETI IRODALOM. 452 rumónt, a németet meg a törököt is annyira mennyire kell tudnia. A magyart pedig nem elég csak a mai alakjában ismernie, hanem régi és legrégiebb alakját is tudnia kell. Reménylem, Pesty nem veszi rosz néven, ha figyelmeztetem, hogy a felhozta tizenegy tobán és huszonöt talán helynév a török ^LAIS (tabán), mely talpot, valaminek alját jelenti ; a mi helyneveinkben a földvárnak vagy más emeltebb állásnak alját teszi vagy tette. Hogy tohán és talán kiejtésű, az a török szónak hangját tükrözi vissza, melynek másik tagja hosszú. A tohán és talán (város, helység-rész, vagy útcza) a török uralkodásnak nyoma. A. troján helynév Erdélyben, szláv szó s rétet jelent. Sokszor így mondják, miut р. o. Zalatnán, »la troján«, azaz »a rétre« — nem ritka tünemény, hogy a helynevek elé a legszokottabb praepositio jár, s a két szó a nyelvtudatban összeforr. Ebből : »a rétre = auf die Wiese = la trojáu«-ból az illető rumén nyelvben járatlan történetírók ,a római Trajanus császárra való emlékezetet magyarázták ki. így eredett a híres pratul lui Trajan is. Legyen szabad itt két anekdotát előadni, egy komikust és egy szinte tragikust. Hosszú lesz a kitérés, de nagyon idevaló, a hol az idegen nyelvek tudásának szükségéről van szó általában, de különösen a helynevekre nézve. Minap a felsőrendű házban az 1888. évi állami költségvetést szavazták meg. A »Vallás- és közoktatási ministerium« 4-dik rovatában az ösztöndijak között »Halli alapítványi alafák és segélydijak és pedig : 7 alafa 420 forinttal, 7 segélydíj 210 forinttal megkívántató összeg pótlására« fordúl elő. Föltetszék nekem, hogy itt találom az alafa szót, melyet a közkeletből rég kiesettnek gondoltam volt. Játsziságból kérdem a mellettem ülőket, tudják-e : mi az alafa ? - Bizony, ők nem tudják, soha sem hallották. — Fordúlok a püspök urakhoz: tudják-e, hogy mit szavaztunk meg az alafa szóval ? — Ok sem tudják. — Tehát megmondani nekik, hogy a török nyelvből hozzánk jött arab szó, és zsoldot, fizetést, tartást jelent. Alafás emler tehát nálunk is zsoldos vitézt, praebendás embert jelent vala a XVII. és XVIII. században, s ime az alafa szó most is él közöttünk, sőt a közköltségi törvényben van meg. Az állami költség után »аг Osztrák-magyar monarchia és Románia közötti határvonal ujabb megállapításának leczikkelyezése« juta a főrendek elé, melyet a meghatalmazottak Bukarestben 1887. évi november 25-kén = deczember 7-kén írtak alá. Annak eredeti, döntő szövege eltér a szokásos franczia diplomatikus nyelvtől — a mennyiben az epithetonokot és appositumokat nem francziáúl, hanem ruménúl, a földrajzi neveket