Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyarország helynevei I. köt. írta Pesty Frigyes 448
TÖRTÉNETI IRODALOM. 451 zós, bogy kitűnő gyöngynek tarthatni a földrajzi magyar elnevezések között. Az említett oklevélben a tót helynevekben is nyelvi tanúság rejlik. A Zubugya helynév nyilván tót; volt pedig Ol-Zubugya (Al-Zubngya), Felzubugya. A Zubngya így is áll ott Zbugya ; ma pedig Izbugya. íme niikép változik a magyar nyelv természete és kiejtése szerint a tót elnevezés. Hasonló példát találunk a Zupanban, mely így alakult : Zupán, zpan, ispán, mint Zubugya, Zbugya, Izbugya. De ideje, hogy Pesty munkájára térjek vissza. Azt írja Pesty : »A munka egyik fő feladata lesz: a helynevek legrégibb diplomatikai alakját megállapítani (azaz felmutatni, mi egészen más, mint »megalapítani« ; ez az önkénynek dolga volna). A névnek legrégibb alakja legbiztosabb kulcsul szolgál a név megfejtésére, — leginkább megóv téves magyarázatoktól.« (V.) Ezt Pesty Frigyes egy-két példával igazolja, megvilágosítja. »Az Almás völgy nem almától vette a nevét, mert okleveles neve Halmos ; Buziás nem búzától jő, mert neve Bodzástelek ; Mehádia nem = ad rnediam, hanem Miháld.« E példák közé P. Fr. a Héjasfalvát is veszi, mondván, hogy abban személynév rejlik, nem a héja madár. — Én meg azt gondolom, hogy abban csakugyan a héja madár, vagy azon hely rejlik, a hol sok héja volt, s azért héjas-uok neveztetett. Ha azonban a héját vadászatra is szoktatták volna, mint a solymot — mit én nem tudok —, akkor a héjas a solymosnak testvére volna, t. i. a név eredetére nézve. Pesty emez okos intését, hogy a helynévnek legrégibb alakjáról kell a helynév magyarázásának indulnia, egy másik, hasonlóképen talpra esett intéssel egészíti ki (XV. lapon), mely szerint »legjobb eredményt lehet várni, ha a nyelvész és történetíró egyesül. Vájjon a nyelvész egyedül tudná-e megfejteni és igazolni azt, hogy Baligei ma Abaliget ; hogy Szuliget ma Hosszúliget stb.« Ügy gondolom, ezt helyesebben így kellene kifejezni: A ki a helynevek gyűjtésére és magyarázására fordul, az az illető történetekben jártas nyelvész, vagy az illető nyelvekben jártas történettudós legyen, — a mi egyre megyen. Az illető történetek mellőzésével a legtudósabb nyelvész sem boldogúlhat ; valamint az illető nyelvek tudásának mellőzésével senki sem lehet számbavehető történetíró. Nálunk, a mennyire az irodalmat ismerem, leginkább az illető nyelvek nem-tudása botlasztja meg történetíróinkat. S ha az eddigi hely névmagyarázatok legtöbbje nem sokat ér, azt egyedül az illető nyelvek nem-tudásának kell tulajdonítaui. Magyarország helyneveinek magyarázó gyűjtőjének a diplomatikus latin nyelven kívül leginkább a szlávot, az oláhot, vagy