Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyarország helynevei I. köt. írta Pesty Frigyes 448

TÖRTÉNETI IRODALOM. 449 van a nyelv nyomósságára. De La tekintetbe vesszük a már eddig kinyomatott, szinte megszámolhatlan okleveleket : az azokban előforduló magyar helynevek száma bizony felülmúlja a 20,000-et, lia nem akarnánk is 300,000 re gondolni, mint Pesty Frigyes, a ki a jelen nagy szabású munkájával a helynevek gyűjtőinek és magyarázóinak elejére lép. De hogy rengeteg nagy a helyneveink száma, minden újabb oklevél-gyűjteménynek kiadása bizonyítja. Legújabb efféle kiadás a Nagymihályi és Sztárai Gróf Sztáray család oklevéltárának I. kötete (Budapest, 1887.), melyet gróf Sztáray Antal adott ki és Nagy Gyula jeles szorgalommal szerkesztett. Ez a vaskos 4-rétü kötet XIV. és 514 lapnyi, s csak másfélszázadbeli (1234 1396.) okleveleket foglal magában. Minthogy Pesty Frigyes a pótlékban a Gepel szó miatt amaz oklevéltárnak egy 1337. évi oklevelét említi meg, megolvasám ezt a LXXVL számút s azt találtam, hogy ebben és a megelőző számúban annyi a helynév, hogy előszámlásuk s némi fejtegetésük egy kis könyvet töltene be. Birtok-osztást tevő és arról a nádort tudósító oklevelek azok, s annyi bennök a magyar helynevek száma, hogy az olvasó magát a legmagyarosabb Tisza vidékére, nem pedig Ungnak és Zemplénnek szláv-rutén falvai közé jutottnak képzeli. Tanúiság végett csak némely magyar folyó- és helynevet hozok elő. A Laborczon kivűl ott van »Tiba vize«, »Dusa vize«, »Aszupatak«, talán Aszó-patak, »Nyáras patak«, »Sós-patak«, »Egrestó«, »Hidegkút«. A »Zyrtva« patakot vagy folyót a kiadó Szeretvá-nak magyarázza ; de ha maga e név nem magyar volna is, jelzői, hogy »Nagy Zyrtva«, »Kis Zyrtva«, magyarossá teszik. — Továbbá van ott nyárfa, ligetrét stb. A helynevek közt Gesewn, Geswn, Gesun (most Gezsény) jelzői által válik nevezetessé. Mert volt O-Gcsewn, »Igházas Gesewn«, Igházatlan Gesewn. A Jezenew is Al-.Teszenő, Fel- Jeszenő, Közép.Teszenő (Kwzep .lezenew). Nagy-Mihálynak útezái is megvannak nevezve, így : Tót-útcza, Német-útcza, Széua-útcza, Perecza-útcza. Az úteza szó »uclia«, de »ulcha«-nak is vau írva, mert az a szláv ulica szóból való, s kár is üícza-nak, úcza helyett, írnunk, mintha kis utat jelentene. Az is nevezetes, hogy egyr utat »Poros-útczának«, vagy »Por-útczának« (Purus-ucha, Purhucha) nevez az oklevél. — Van Lipócz-erdö (Lypoch-erdew), van Bykzad, azaz Bükkszád, szóval magyar vidéken forgunk. De ott van magyar régiség is, úgymint »Castrum desertum, Tyba vara vocatum«, tehát egy elhagyott Tiba-vára. Ennél sokkal nevezetesebb még a következő. Osztozkodás történt az illető birtokosok között már két évvel előbb, 1335-ben, melyről a LXVI. oklevél szól. Ebben többi közt nem csak »silva fagina, vulgo hykerdew (bükk-erdő) vocata«, haneiu ez is előfordúl (a 93. lapon): »currendo per dictas metas