Századok – 1888

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - II. közl. 391

S Л FORGÁCH- KS RÁKÓCZI-LEVÉLTÁR. 4 О Г) / magyar telep; miről alább bővebben. — Jávorka Ádámnak az ilyvói Forgách-depositum megszemlélésénél eszébe jutott egyszer, hogy biz ő már öreg legény, maholnap elhalhat; és bántotta igaz magyar hazafiságát, hogy a Forgách-levéltár hollétének titkát a sírba vigye magával és ez a nemzeti kincses bánya s nevezetes családi érték netalán nyomtalanul elveszszen az idegen földön. Most tehát, Skoliéra kerűltével, megnyílván összeköttetéseinek útai a hazába : tudakozódni kezdett néhai gr. Forgách Ádám — a Simon gróf test vér bátyjának - fiai után. A munkácsi várkapitány annyit meg tudott mondani neki, hogy közűlök ketten is (Ferencz és Ignácz) es. kir. tábornoki rangban állanak. Jávorka azután rábízta a dolgot egy Roxer János nevű, Magyarországba tokaji borok vásárlásáért bejáró ilyvói nagykereskedőre : nyomozódjék alkalmilag tovább, és értesítse őt, ha Forgáchékat föltalálhatja. Azonban ezzel meg nem nyugtathatván még lelkiismeretét : utóbb fiának G-yörgynek is írt ezen ügyben. Mindkét rendbeli kezdeményezése nyomra vezetett, noha az első csak kerülő űton. Ugyanis Roxer a liegyallyai boroknak Lengyelország felé való főkiviteli helyén Duklyán 1746. elején egy Zemplén vármegyei, erdő-bényei borszállítóval, Széplaki Thótt Györgygyei ismerkedvén meg, tudakozódni kezdett tőle Forgáchékról ; elmondá, hogy azon családot illető nevezetes, nagyértékű levelek és clenodiumok vannak letéve Lengyelországban, melyeknek ő nyomára tudná az illetőket vezetni, ha kellő okmányokkal igazolnák azonosságukat. A németes lengyel Roxer azonban a Forgách nevet »Forkasch«-mik ejtette, a miből Thótt György Farkas-1 értett ; Roxer ráhagyta. Mivel pedig Thótt ilynevű nemes családot maga is jól ismert Zemplénben : azonnal tudósította Nemzetes Farkas Márton uramat a nagybecsű fölfedezésről. Ez megörült a sokat ígérő véletlennek, s azt hi vén, ki tudja, mennyi ősi jószágot fog ő majd visszapörölhetni azokkal a tán valamelyik elődjétől Lengyelországba származott becses oklevelekkel : sietett Zemplén vármegye székére, s elláttatta magát a szükséges bizonyítványokkal, hogy ő a tősgyökeres, igaz nemes Farkasfalvi Farkas-család törvényes ivadéka. Fölszedett ^tán két híres eperjesi ügyvédet maga mellé, — névszerint Szulyovszky Miklóst és Keczer Pált, a kikkel együtt megindúlt a családi iratokért Lengyelországba, mindenekelőtt pedig Bényei