Századok – 1888
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - II. közl. 391
392 JÁVORKA ÁDÁM EZREDES Eddig a negyedrétű finom levélpapírra írt jegyzék ; se aláírása, se kelte, se czímzete nincs, mivel levélhez volt mellékelve,, mely ma már elveszett. Keltét mindazonáltal határozottan 1741— 1745. közé kell tennünk; tartalma szerint ugyanis Mária-Therézia külföldi követei ekkor a »magyar és cseh királyi Fölség ministerresidense« czímet használták, a mi a mondott években történt : lévén még ekkor a bajor Károly-Albert (VII. Károly) a német császár, nem Mária-Therézia férje. Nevezett királynőnk csak férjének császárrá választatása után, 1745-ben vette föl a »császárnő« czímet és a kétfejtí-sasos pecsétet : addig minden okmánya »Spanyol-, Magyar- és Csehországok királynője« czím s az egyesített spanyol, magyar és cseh czímeres pecsét alatt adatott vala ki. (A kétfejű sas nem volt soha Habsburg-családi czímer, hanem a néhai nyúgati, valamint a keleti római császárság jelvénye ; e czímen használja az orosz czár is, mint a keleti császárok praetensiv jogutóda.) Tehát a gróf Forgáchok ezt a néhai nagybátyjukról szóló lengyelországi informatiót 1741 -1745. között vették, az bizonyos, és pedig minden valószínűség szerint Ferencz gróf, a tábornok ; nemcsak azért, mert senior volt, de mert 1740-ben is, utóbb is ő vitte ezt az egész ügyet. Kétségkívül írt ő az utasításhoz képest Bellemont alezredesnek. — a kinek válaszát érdekes volna megtalálni. Azonban, lia néhai Forgách Simon és Zsigmond utolsó éveiről és elhalálozásuk körülményeiről szolgálhatott is tudósítással Bellemont, avagy Wisniowiecka herczegnő : mindazáltal azt ők aligha tudták megmondaui, hogy boldogult Simon úr családlevéltárát hol hagyta ? hová tette le ? Annyivalinkább, mert. Zsigmond úrfi, atyja halála után - mint említők — elprédált, zálogba vetett (a lembergi zsidóknál) mindent, a mit csak lehetett. Tény, hogy Forgáchéknak ezen 1740—45-iki nyomozódása levéltáruk után, minden kézzelfogható eredmény nélkül járt; pedig a már említett hevesi három puszta ügyén kívül is, bonyolódott családi pöreik miatt, nagy szükségök volt volna okleveleikre. A véletlen szerencse nemsokára segített rajtok ; a derék, becsületes Jávorka Ádám igaz magyar buzgólkodása fölfedezte előttük és visszaszerzé számukra évtizedek óta hasztalanúl kutatott — kitűnő történelmi s birtokjogi értékű — nemzetségi levéltárukat, s.