Századok – 1888
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - II. közl. 391
S Л FORGÁCH- KS RÁKÓCZI-LEVÉLTÁR. 4 О Г) ráadásúl még a nagy importantiájú fejedelmi Rákóczi-archivumot is visszajuttatá a hazába. A dolog így történt. Jávorka Ádám immár a 60 évet elérvén, vagy meghaladván : mint afféle hányatott életű, eltörődött, elöregedett ember, búcsút mondott a negyven esztendőn át sok dicsőséggel s mindenütt becsülettel betöltött katonai pályának, legalább a tényleges katonai szolgálatnak; mert jól megérdemelt ezredesi rangját továbbra is megtartá. Nyugdíja járt a lengyel Respublicától, melynek szolgálatában annyi évet töltött el a táborokban. E mellett a mindenhez értő, eszes, ügyes, polgári alkalmazásra még elég mozgékony és a tiszta becsületesség példányképetil szolgáló férfiút főtábornoka, a -— mint már érintők — különben is nagy magyarbarát CzartorysJci Ágost berezeg, a Sieniawskiörökös, Russiában fekvő terjedelmes jószágainak kormányzó praefectusává nevezé ki. Ekként Jávorka Ádám igazgatása alá került az egykori Rákóczi-uradalom Jaroslaw is, a volt Bercsényi-féle Brzezan is, továbbá Ilyvóhoz tartozó tetemes részek, úgy Holesicz és különösen a Magyarország (Beregvármegye) határán fekvő Skolie. Jávorka az elvesztett édes hazához legközelebb, ezen utóbbi városkában üté föl tanyáját ; ámbár hivatali teendőinél fogva gyakrabban és huzamosan kellett tartózkodnia Jaraszlón és Ily vón is. Ilyvóban megfordúlva, meg-megnézte az ottani capucinus klastromban letett s Krucsay halála óta immár az ő ellenőrzésére szállott gr. Forgách-archívum gondosan lezárt — általa ugyan már átvizsgált - leveles-ládáit és török szepet-jeit, meggyőződvén : rendben van-e minden ? Ehhez most már kettős joga is volt ; nevezetesen az 1735-iki plenipotentiális levél hatályán kívül az, hogy ezen zárdát ura Czartoryski berezeg ősei alapították és az utódok gyakorolták fölötte a védúri jogot. Jávorka, az egészen a vereczkei szorosig terjedő skoliei uradalom dolgaiban többször megfordúlván a magyar határon : ismeretséget kötött, s mint ezredes, bizonyos bajtársi viszonyba lépett a munkácsi vár parancsnokával, hasonlóképen ezredessel. A császári tiszt megkedvelte az ország-világlátott, regényes múltú lengyel-magyar collegát, s ajánlatot tőn neki, hogy, ha Magyarországba levelezni akar : csak küldje leveleit őhozzá, — föltévén, hogy nem politikai tartalmúak, — majd kézhez juttatja ő, min-