Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Villemain: Pindar szelleme és a lantos költészet stb. Francziából ford. Csiky Gergely 371

372 történeti irodalom. 372 melyeket teremtett, mindörökre utolérhetetlenek. Isten dicsősége sohasem zengett emberi ajkakon magasztosabb ihletben s a héber ódákban megtaláljuk a lyrai szépség mindenfokú természetes jellemvonásait : a naiv vidámságot, a kecses szelídséget, a mérsékelt erőt, a tiszta és szigorú méltóságot, a magasztost tömörségében és nagyszerűségében. E költészet sohasem könnyelmű vagy profán, de szelid érzelmekkel és kedves képekkel ékesíti magát. Az Istenség eszméje oly magasztos fenségben jelenik meg előttünk, minőt az orpheusi lelkesedés pillanthatott meg amaz eleusisi rejtelmekben, melyeknek nagyságát Pindar ismerte. Az ó-görög hymnus, mely eleinte míveletlen volt, mint az erdő, melynek lombjai között hangzott kezdetben, sokáig maradt durva és egyszerű, mint az első templomok roppant kövei, de aztán ezekkel együtt megszépült és kifejleszté az összhang minden változatosságát. S mi volt a szerelem költészete ? Képzeljük Lesbos egét, — úgymond Yillemain — a versek és a lant összhangját, a hang szenvedélyes hajlását, az átlátszó éjszakák csendjében vagy az égető nyári nap derűit nyugalmában : és akkor megpillantunk valamit ama bájos őrjöngésből, melylyel a költészet és zene, a képzelem és az ^érzékek, az eszmény és a szerelem érintették az emberi lelket. És Tyrtaeus harczi dalai ? О a helléneket Heracles győzhetetlen ivadékának mondja, melyről Jupiter még nem fordítá el tekintetét, s mely tudja, mily nehezek Mars munkái, ki annyi könvet fakaszt. »Szégyen arra, így kiált fel a csaták dalnoka — ki holtan esik a fövényre, a vas hegyétől átszúrt hát- • tal! Mindenki álljon elől erősen, két lábát a földre nyomva és fogai közé szorítva ajkát, czombjait, lábszárait, mellét és vállait széles pajzszsal födve ! Jobbja vezesse dárdája heves csapásait s rázza fején fenyegető tollbokrétáját ! Végezzen hatalmas tetteket a csatában s ne álljon pajzsa alatt messzire az ellenség nyilaitól ; támadja meg közelről, sújtsa a kopjával vagy karddal s ejtse foglyul az ellenséget ! A csatasorban, lábbal láb ellen, pajzsot pajzsnak, tollbokrétát tollbokrétának, sisakot sisaknak szegezve, mellet mellre feszítve küzdjön az ellenséggel, markában a karddal vagy a hosszú dárdával kezében ! És ti, könnyű csapatok, itt-ott megrázkódva pajzsaitok alatt, harczoljatok, röpítsetek erős kavicsokat, és kilőve könnyű nyilaitokat, maradjatok közel fegyvereseitek csapatához.« Pindarhoz érünk. Ódáinak közös tárgya Görögország dicsősége és a férfias próbák, melyek e dicsőséget előidézik ; a lantos költő, szent tekintélyével, Görögország ünnepein és szent játékain tanácsadója a közös hazának, a szövetség követe az egy eredetű, egyenlő hellén nemességű városok, fővárosok s a függetlenségre és fenségjogra emelkedett gyarmatok közt. Költészetének jellemző