Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

332 PAULER GYULA. és voltak bizonyos kiváltságaik a hadviselésre nézve, talán némileg hasonlók ahhoz, melyre nézve a Frangepánok ősei III. Bélával megegyeztek, mikor Modrus megyét kapták adományul.De e kiváltságok, épen mert kiváltságok voltak, csak a 12 nemzetséget illették, s nem lehettek valami általános, országos rendezés folyományai. S épen ilynemű jogok létezése teszi felfoghatóvá azt, hogy időfolytával e jogok eredetét kutatták, megmagyarázni törekedtek s a tudatlanság vagy rosszakaratú hamisítás akkép magyarázta meg, mint azt a Tamás-féle Memoriale-ban olvassuk. A történelmi források elfogulatlan vizsgálata tehát, hogy az eddig mondottakat összefoglaljam és végezzek, arra az eredményre juttat, hogy László és Kálmán királyaink fegyverrel foglalták el, fegyverrel vívták ki Horvátországot és a dalmátiai városokat. Szent-László 1091-ben járt itt és hódítása tíilterjedhetett Tinninen, bár a tengerpartot még nem érte. Utódja Kálmán ellen 1096-ban még egyszer feltámadt egy horvát király, de már a következő évben a mai likkai területen legyőzték, életét veszté, s a magyarok Belgrádot — a tenger mellett — is elfoglalták. Egyesség Yelenczével megállítá a további hódítást 1105-ig. Ekkor Kálmán — tisztába jővén a keletrómai császársággal — a dalmát városok ellen fordûlt, Jadrát megadásra kényszeríté ; Traù azonnal, Spalato némi habozás után, önként meghódolt, sőt még a szigetek : Arbe, Veglia, Osero is alávetették magukat. Velencze ezt tűrni volt kénytelen, sőt hajói 1108-ban Kálmán hadait, mint Byzancz szövetségeseit, a tarenti herczegség pusztítására Olaszországba szállíták. Miután pedig Kálmán »Isten kegyelméből Dalmát és Horvátországokat elfoglalta«, Jadra városa előtt országgyűlést, »királyi curiát« tartott. Ez országgyűlésről fenmaradt egy szemtanúnak rövid tudósítása, melyben azonban e gyűlés éve nincs említve. Némelyek tehát, mint Wenzel, ki ez érdekes adatot már 1853.közzétette, és Kukuljevic: 1102-re,mások, mint Klaic, 1105-re teszik, de Knauz helyesen figyelmeztet arra, hogy ez országgyűlésen mindazok, és épen csak azok a magyar püspökök és főurak érintetnek, a kik az 1111-ben kelt arbei oklevélben szerepelnek, a mely oklevél szintén »királyi curián«, országgyűlésen kelt és a dalmát egyház szabadságaival foglalkozik. »Ki hiheti pedig -— jegyzi meg helyesen ugyancsak Knauz — hogy 1102-től — hozzátehetjük 1105-től is — 1111-ig a magyar püspökök, főurak sorában semmi változás nem történt?« nem is említve, hogy János esztergomi érsek, ki ez országgyűlésen szerepel, csak 1105-ben vagy legalább nem 1104. előtt következett Séraphin érsek után. Ez országgyűlésen Kálmán megerősíté Dalmatiának, !) Kukuljevic II. 169.1., Wenzel VI. 53. 1.