Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - P. GY.: A hunok és a magyarok „fekete illetve fehér” elnevezésének megfejtése írta Fischer Károly Antal 276
TÖRTÉNETI IRODALOM. 278 mellett azonban egy oly hiányára figyelmeztetjük, a melyet lelkiismeretes író létére bizonyára ő is érez és ez az, hogy városának különösen középkori és XVII-ik századbeli történetét meglehetős homályban hagyta maradni, — mert a közelében levő városi és megyei levéltárakban arra nézve mit sem talált. Csak egy rövid ideig tartó önálló kutatás az országos levéltárban, melyből egyetlen adatot sem használ, bizonyára meghozta volna a maga történelmi kincseit. Mindemellett mint egyik kiválóbb városi monographiánkat, mely a küzdelmet irja le, miként lett egy idegen elemekből alakult végház a magyar államtest hazafias alkatrészévé s miként osztozik annak jó és balsorsában — ismételten örömmel üdvözöljük. DR. SZENDREI JÁNOS. A hunok és magyarok »fekete illetve fehér« elnevezésének megfejtése. Irta Fischer Károly Antal. Budapest, 1888. 97. 1. E röpirat alapgondolatja nem új, sőt nagyon régi. A seythák, kikről a régi írók emlékeznek, tulajdonkép mind magyarok voltak, csakhogy később a hun nevet vették fel, s azután meg később — a magyart. E seytha-hun-magyarok »fekete és fehérek«-re oszlottak. A feketékhez tartoztak : a hunnok, vagy kunok, bessenyök, avarok sat. sat. A »fehérek«-liez az Árpád alatt bejött, honfoglaló hét törzs. A különbség e két árnyalat közt - s ez a mi már szerző saját elmélete — még most is felismerhető a szűrökön, melyeket a nép visel. Van vidék a hol a fehér, van a hol a fekete szűr divik, különféle czifrázatokkal, melyek — szerző szerint a további nemi, ági különbségek megjelölésére szolgáltak. Szerző az egész országból gyűjtötte az adatokat, maga is vizsgálódott, mily vidéken? mily szűrt viselnek? vagyis, hol laknak »fehér«, hol »fekete« magyarok ? s vizsgálódásának eredménye egy térkép, mely a röpirat 64. lapján látható, s mely a kétféle szűr elterjedését tűnteti fel. Az egész elmélet ellen mindjárt legelőször az a kétség merül fel, hogy habár egy két külföldi író, mint р. o. Ademar interpolált szövege »fekete« és »fehér« magyarokról beszél is, és ezt a distinctiót Kézai, s a Képes Krónika forrása a kunokra, nézve alkalmazza is : mégis a magyar forrásokban, krónikákban, oklevelekben, a magyar föld lakóira nézve soha sehol e megkülönböztetéssel, elnevezéssel nem találkozunk, mi pedig hihetetlen, ha ez oly általános, állandó, jellemző külömbség volt, hogy az még 1000. év múlva is a ruházatban ki van fejezve. Én legalább ily adatot nem ismerek, és szerző sem tud felhozni, mert a mit V. Istvánról mond (22.1.), hogy »Feketenépről« emlékezik, tévedés, a mennyiben:
