Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Á.-O.: A nemzeti játékszín története írta Bayer József 263

tArténeti irodalom. 265 я maga egészében : ép oly kevés ideje volt az egyes mozzanatok világos és átlátszó megalkotására. Nem mondjuk, hogy a felsorolt adatok nem érdekesek ; csakhogy nem egyformán érdekesek. A vármegyéknek hangzatos phraseologiával kiállított felszólít;'» -sai, a melyekben a pesti szinésztársaság fen tartásáért lelkesednek s lelkesedésüket némi pénzadományokkal is igazolják, bármenynyire jellemzik a kort: kevésbbé van helyük a szinészet történeben. A tanulmányozónak, ki a kérdés részletes fejlődésével foglalkozik, szüksége van, hogy teljes tájékozódást merítsen az ily kevésbbé fontos tényezők hatásából is : de első és legfőbb feladata, hogy az okbeli összefüggést az ítéletének próbatüzéu már keresztülesett néhány valóban jellemző adattal világosítsa s állapítsa meg. Az ily mellékes tényezők csak arra valók, hogy a tanulmányozót az általános kép keretének mennél tökéletesb és sokoldalú rajzára segítsék: de koránsem érdemesek, hogy a szerző valamennyit az olvasó elé vigye. Az olvasó csak az eredmények összefüggését mérlegeli : a részletes adatok elbeszélését inkább csak ott veszi szívesen, a hol a kérdés minden oldalú kiszíuezése a dolog természetéből tekintve szinte elmaradhatatlan. Igaz,hogy Bayer e bő kivonatokban elősorolt adatainak mindig igyekszik némi általános érdeket kölcsönözni : csakhogy ügyekezetét az elnyújtott, néhol lapossá vált előadás nagyon is cserben hagyja. О maga is észrevette bizonyára művének ez igazán nagy hibáját. »Hiszszük, így ír az előszóban — hogy méltányos ítéletre tarthat igényt egy oly mű, mely forrásmunkának is készült, s szerzője a kutató és feldolgozó kettősen terhes munkáját végezte egy oly téren, mely csaknem teljesen parlagon hevert irodalmunkban.«Készséggel beismerjük, hogy a munka kétszeres fáradságot kívánt s tudjuk, hogy az adatgyűjtés és feldolgozás iránti egyformán helyes, tapintatos és szerencsés érzék, egyformán ügyes és éles tehetség kevés emberben egyesül ; de mindez bár mentheti, a mint valóban menti is a kidolgozás hiányait; azonban annyi bizonyos és elvitázhatatian igazság marad, hogy bármely szorgalmas és ügyes adatgyűjtő sem számíthat valódi sikerre, ha az adatok megválogatásában, azok szellemének az általános keretbe való illesztésében nem vezeti erős kritikai belátás, a forma iránt élesebb érzék s a kidolgozásban nyilvánuló alkotó tehetség. De másfelől a forrásmunka, ha a szót elfogadott értelmében veszszük : csak az úgy nevezett szaktudósoknak való. Szokássá vált nálunk, hogy a szaktudósok szinte méltóságukon alulinak tartják a stilbeli szépségnek még középszerű mértékét is alkalmazni. Mondanunk sem kell, hogy ez a szokás alapjában rossz s tarthatatlan. A nyugati nemzetek példája mutatja, hogy az oly tudományos mű, melyben a stil szépségei is megvannak, mennyivel nagyobb