Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Á.-O.: A nemzeti játékszín története írta Bayer József 263

264 TÖRTÉNETI IRODALOM. 264 vagy segítették színészetünk kifejlődését. Nem elégszik meg a szinészcsapatok vándorlásainak elbeszélésével : kutatja a korviszonyokban rejlő tényezőket, a melyek irodalmunk más terén hatottak. A színművészet kezdetleges ábrázolásait összhangba iparkodik hozni drámairodalmunk akkori állapotával s vizsgálja egymásra gyakorolt hatásukat. A körvonalokat, a melyeken az egész mü conceptiója nyugszik, a maguk egészében s teljességében elénk állítja. Látszik, hogy e fontos kérdésről huzamosabban gondolkozott a szerző, mielőtt összegyűjtött adatainak feldolgozásába fogott. Már a kiindulás pontja, a melyből az egész kérdést tanulmányozta és fejtegette : tökéletesen helyes. A színészet csakugyan, mint Bayer több helyen kiemeli, első sorban és sokáig tisztán nemzeti érdek, a magyarság kifejlődésének egyik leghatalmasabb tényezője volt. Eszméje körülbelül együtt fejlődött ki a nemzeti köztudalomban az akadémia eszméjével. Egy ideig úgy látszott, hogy a felbuzdult nemzetiség érzése mind kettőt együttesen fogja megtestesíteni. Később azonban a színészet megalapítására irányzott törekvés fölülkerekedett az akadémia eszméjén s utoljára mégis ez utóbbi aratott sikert s diadalt. Bayer mindenütt s igen helyes és józan érzékkel mutat oly tényezők hiányára, a melyek lényeges föltételeiül ismertettek el a színészet állandósításának. Megmutatja, hogy a nemzeti lelkesedés sohasem lankadt, hanem újabb és újabb táplálékot nyert a szinészetnek kezdetleges ugyan, de az eszme nagysága szerint annál inkább méltányolt sikereiből. Csakhogy a már összetoborzott szinészcsapatokat is meg kelle menteni az éhenhalástól s a szinészetnek a fővárosban való állandósításáról is gondoskodni kellett. A kettős czél egyforma pártolása aztán használt is, ártott is a színészet derekasabb fejlődésének. Bayer könyvének legnagyobb részét a pesti első és második szinésztársaság küzdelmei foglalják el. Részletesen foglalkozik a mult század utolsó évtizedében megalakult első szinészcsapatnak nemcsak a német színház igazgatóságával s a helytartó-tanácscsal folytatott hosszas vitáival s a megyéknek az eszme megtestesítésére irányzó felbuzdult lelkesedésével : hanem a drámairodalom fejledező csiráival is, a melyek az első szinészcsapat repertoirját képezték. А/, akkori kezdetleges journalistika minden valamire való nyilatkozatát figyelemmel kiséri, hogy tárgyát mennél több oldalról felvilágosítsa. A szerzőnek e törekvése mintegy megrontja az egész mű előadását. Szorgalommal összekutatott adatai itt-ott túlterheltté teszik a történet elbeszélését s annak folyamatosságát. Minden adatot elég érdekesnek tart arra nézve, hogy bővebben foglalkozzék vele s úgy tetszik, hogy a mily gondosan fogta fel a kérdést